Képaláírás: Leányvásár Elzászban. - Marechal festménye.

Ismertető szöveg: Ott állnak a csinos elzászi leánykák, a lehetőleg kicsípve magokat, fejőkön a nagy máslis szalaggal, mely itt külön népies divat, tarka, csillogó gombu fűzőkben, fejér harisnyásan, oda sorakoznak a sajátságos alakú házak fala mellé, egész utczasorban s várják a jövendő gazdát. Jönnek is a jó elzászi parasztok s olyan mustra-szemlét tartanak a leányok fölött, akár csak valami múzeumban. Az öreges gazduramék ki tudják választani a szemrevalóbbat egész szakértelemmel, de ügyelnek reá, hogy ne csak mutasson, hanem egészség, munkabírás dolgában se hagyjon fönn kívánni valót. És ha rendben vannak a leány jó erkölcsét, szorgalmatos és engedelmes voltát bizonyító iratok, melyekben ott ékeskedik a községi elöljáróság pecsétje: a bér nem olyan nagy dolog, hogy a miatt dugába kellene dűlni az alkunak.
A leányvásárok mai nap sem tartoznak a ritkaságok közé. Nálunk egyik hunyadmegyei havason még most is összegyűl a nép bizonyos napon s nem ritka eset, hogy ez alkalommal az addig idegenek valóságos házasságot kötnek. Még gyakoribb az olyan leányvásár, midőn cselédek gyűlnek össze, hogy közvetítők nélkül alkudhassanak gazdáikkal, a olyan jeleneteket, minőket a színpadon "Márthá"-ban és a "Kornevilli harangok" -ban, - az életben is gyakran láthatunk. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1883. október 7.)