Képaláírás: XXV. Dombay János deák és Palásthi László czímere 1506.

Ismertető szöveg: Ez a nagyon is komplikált, a czímerszerző életének Jajcza vára alatt átélt csata-epizódját elénk táró czímer a renaissance czímerfestészetének egyaránt mutatja előnyeit és hátrányait. Előnye a szép miniature-festés, a ruháknak gondos rajza, mi által a XVI. század elején viselt köznemesi hadi öltözet formájára nézve valóságos kútfő. Előnye a magyar heraldikában oly korán feltünő arczképszerűség mert a törököt levágó magyar vitéz jellemző arcza kétségtelenül a Jajcza váránál magát annyira kitüntető fő czímerszerzőt, Iváncsfalvi Dombay János deákot akarja elénk állítani. E festészeti és viselettörténeti előnyökkel azonban szemben állnak a heraldikai hátrányok. Maga a kép czímernek lehetetlen, blazonálhatatlan csatajelenetet ábrázol. A heraldika, kivált a czímeradományok kora óta, erősen táplálkozik ugyan a czímerszerzők által véghezvitt egyes fegyvertényekből, azonban ezeket jelképekkel örökíti meg. A renaissance tovább megy. Nem elégszik meg azzal, hogy valami heraldikai motivummal utaljon a megtörtént nevezetes hadi tettre, hanem megteszi czímernek magát a csatajelenetet úgy, a hogy megtörtént, festmény formájában, naturalisztikus ábrázolásban. Czímerképpé ez csak az által lesz, hogy a festmény czímerpajzson foglal helyet. Bármily szép legyen is maga a miniature, ez által nem szép czímerré válik. Hozzájárul ehhez az is, hogy a renaissance ízlése elhanyagolja a czímernek egyéb alkotó részeit. Itt például a sisak túlságosan vaskos és nyomott. A sisakdísz levélszerű diszítéssé, a blazonálhatatlan sisaktakaró pedig ornamentális modorban tartott sokszínű guirlanddá lesz. Mindezen heraldikai hibák és fogyatkozások azonban semmit sem vonnak le a Dombay-czímer művelődéstörténeti érdekéből és a Budán készült festmény szépségéből. (Forrás: Wikipédia)