Képaláírás: Báró Sennyey Pál

Ismertető szöveg: "1874-ben az akkori nagy kormányzavarok és pártválságok igen közeli kilátásba helyezték, hogy Sennyey ismét a kormány élére jut. Ám akkor készült előre a fúzió, mely a Deák-párt és a balközép egyesülését tűzte ki czéljául, s melyet úgy maga a már akkor betegeskedő Deák Ferencz, mint gróf Andrássy Gyula is pártolt befolyásával. Tisza Kálmánt, a balközép vezérét, február 3-iki nagy beszéde a politikai helyzet urává tette. 0 felsége magához hivatta Lónyayt, Tiszát, Sennyeyt s különösen az utóbbival leghuzamosabban tanácskozott. Abból azonban, hogy Sennyey bízatott volna meg kormány alakításával, ez alkalommal nem lett semmi. A Deák-párt fúziója a balközéppel végbe ment, báró Wenckheim Béla lön megbízva a minisztérium összeállításával, mely alkalommal Tisza Kálmán egyelőre csak a belügyminiszteri tárczát vállalta el." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 2. sz. január 8.)

1847-48-as országgyűlésen mint Zemplén vármegye első követe konzervatív programmal vett részt. 1848 októberében lemondott, szabadságharc ideje alatt visszavonultan élt. 1853. március 16-án a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagjává választották. 1860-ban az októberi diploma kibocsátása után a Magyar Királyi Helytartótanács alelnöke volt. A provizórium alatt ismét visszavonulva élt 1865 júliusáig, amikor magyar királyi főtárnokmesterré neveztett ki, és a nádori szék üresedése következtében a Magyar Királyi Helytartótanács elnöki tisztét is viselte. 1867. február 17-én lemondotta tárnokmesteri címről, ekkor a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. Ezután is tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában és 1877. februárjában, Tisza Kálmán lemondása után kormányalakításra is felkérték, de sikertelenül. 1885-ben a főrendiház elnökévé és országbíróvá nevezték ki. (Forrás: Wikipédia)