Képaláírás: Bismarck a német birodalmi gyűlésben Istentől félünk csak, senki mástól a világon !

Ismertető szöveg: "Kezdetben nehéz volt a szólót megérteni. A hatalmas testből kínosan, elhalóan vergődött ki a hang, egy nagyon ideges, fáradt ember hangja. Minden pillanatban attól lehetett tartani, hogy fölmondja a szolgalatot. Vontatva, akadozva, majd hirtelen szaporasággal, mint taszításra előtörve, hangzottak a szavak, a mondatok. De a beszédben tűz volt, mely utóbb fölmelegíté a szólót is s életet öntött a hangjába. Lassankint pirosság borította el nyakát és nagydomboru homlokát, egész kopasz fejét, hogy szinte olyannak tűnt föl, mintha bronzba lenne öntve az egész alak. A hang érczes csengésűvé vált, minden behízelgő lágyság nélkül, inkább mint a kard suhintásának a hangja, a midőn eldörgé: Istentől félünk csak, senki mástól a világon !" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 10. sz. márczius 4.)

A napóleoni háborúk után Németországot harminckilenc kisebb államra, városállamra, hercegségre osztották, melyeket a bécsi kongresszuson elsősorban az osztrák kancellár, Metternich sikeres diplomáciai manőverei eredményeként laza szövetség kötött csak össze. A konföderációt az 1815-ben harmincmillió lakosú Habsburg Birodalom vezette. Riválisa, Poroszország harmadannyi lakosával hátrányát a sorozás, és a három éves kötelező katonai szolgálat bevezetésével próbálta kompenzálni. Bismarck diplomájának megszerzése után előbb a berlini városi bíróság fogalmazója volt, majd rövid idő után átment az államigazgatásba (Aachen városába). Innen 1837-ben kellett távoznia, miután több hölgy társaságában több héttel túllépte kéthetes szabadságát. Később próbált visszatérni az államigazgatásba, egy potsdami hivatalban helyezkedett el, de hamarosan innen is távozott. (Forrás:Wikipédia)