Képaláírás: Vilmos császár mint vőlegény (1829.)

Ismertető szöveg: "A porosz uralkodó családban az a hagyományos szokás, hogy a királyi herezegeket tiz eves koruk betöltése napján avatják föl katonának. Vilmosnál azonban ez másként történt. 0 1797-ben márczius 22-én született s így csak 1807 márczius 22-én lett volna tiz esztendős. De abban az időben viharos idők jártak Európa fölött. Napóleon hordozá véres lobogóit a legázolt országokon keresztül. A porosz királyi család is elmenekült Berlinből s Vilmos édes anyjával, Lujza Augusztával az apától, III. Frigyes Vilmos királytól elszakadva, országának legészakibb zugába menekült, majd Königsbergbe ment, hol a király 1806-ban meglátogatta, hogy legalább a karácsonyi ünnepeket együtt töltse családjával." Forrás:(Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 11. sz. márczius 11.)

A két birodalom Dánia felett aratott 1864-es győzelme után hamar szembekerült egymással, a német egység megvalósításáért folytatott versengésükben. A Habsburg Birodalom az úgynevezett nagynémet egység megvalósításáért küzdött, mely a német egységbe beleértette az osztrák területeket is (természetesen Habsburg vezetéssel), míg a Porosz Királyság a kisnémet egységért szállt ringbe, mely porosz vezetés alatt kívánta egyesíteni a német ajkú területeket, azonban az osztrákok kizárásával. A délnémet királyságok a kevésbé agresszív Habsburg Birodalom mellé sorakoztak fel, míg a poroszok az Olasz Királyság szövetségét keresték, akik a Velencéért folytatott háborúban kerültek szembe az osztrákokkal. Az 1866-os porosz-osztrák háborúban Moltke zseniális hadvezetése megszerezte Poroszországnak a vezető szerepet Ausztriával szemben (Königgrätzi csata). A győzelem fő okai a Bismarck által végrehajtott reformokban keresendők: modern, hátultöltő, vontcsövű fegyverekkel szerelte fel a hadsereget és bevezette az általános hadkötelezettséget. (Forrás: Wikipédia)