Képaláírás: Auguszta, az özvegy német császárné

Ismertető szöveg: "Arra azonban elég bizonyíték jutott nyilvánosságra már eddig is, hogy soha nem tartozott a fejőket vesztő hadvezérek közé, soha habozáson, önállótlanságon rajta kapni nem lehetett s nem az az árnyékvezér volt, a ki csak eszköz a mások kezében. Tény, hogy mindazt, a mi rá volt bizva, fényesen oldotta meg s hogy kiváló értelmisége, theoretikus nagy képzettsége, a gyakorlati katonai szolgálat teljes, ismerete és hidegvére minden lépten-nyomon kiállta a próbát. Igaz, hogy szerény volt s midőn a tábornagyi pálczával kitüntették ez az első eset házunkban, így értesité erről Vilmos császár Auguszta császárnét, szerényen jegyzé meg, hogy mások jobban megérdemelték volna. A német nemzet azonban elismerte jogosultnak e kitüntetésre s egy pillanatra sem ötlött fel lelkében az a gondolat, hogy itt talán nem az érdem és a tehetség, hanem a rang és születés nyerte el jutalmát." Forrás:(Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 12. sz. márczius 18.)

Auguszta hercegnő liberális eszméi még gyermekkorából származtak a szász-weimar-eisenachi udvar ugyanis híres volt liberális szelleméről. A hercegnőt rendkívüli módon érdekelte a politika, különösen miután sógora, IV. Frigyes Vilmos porosz király került a trónra. Akárcsak a hozzá hasonló eszméket vallók, ő is azt remélte, az új király személyében modern és újító uralkodó került a porosz állam élére. Az olyannyira áhított enyhülés helyett IV. Frigyes Vilmos konzervatív fordulatot vett a kormányzásban, ami végül az 1848-as német forradalomhoz vezetett. A felkelés véres leveréséért a közvélemény az ekkor már trónörökös Vilmos herceget tette felelőssé, aki bátyja óhajára Londonba menekült a nép haragja elől. Auguszta trónörökösné két gyermekével Potsdamba költözött a liberalizmus hívei köré szőtték álmaikat. Elképzelésük szerint a királyt le kellett volna mondatni, Vilmosnak vissza kellett volna utasítani a trónt, ily módon Frigyes herceg lett volna Poroszország királya, melléje pedig édesanyját, Auguszta hercegnőt tették volna meg régensnek. A trónörökösné ez időszakról szóló naplóját később maga a hercegnő semmisítette meg, így nem tudni, ő mennyire folyt bele ezekbe a tervekbe. (Forrás: Wikipédia)