Képaláírás: Perczel Béla

Ismertető szöveg: "Egész jelleme bírónak alkotá. Szenvedélytől mentes, higgadt, igazságos biró volt de nem ama rideg szigorúságú birák közül való, kiknek vezérelve: fiat justicia, pereat mundus hanem az igazság követelményeit az igazi emberszeretettel egyeztetni tudó, a merev formalitások között is az eleven életet kereső, az anyagi igazságot mindig szemök előtt tartó birák közül való, igazi erkölcsi tartalommal, elfogultságtól mentes itélő erővel, a jellemnek tisztaságával s erős kötelességérzet mellett rendkívül jó szívvel, egy szóval a bíróban a leglényegesebb és legszükségesebb tulajdonokkal, melyek nélkül lehet valaki kitűnő jogász, nagyszerű paragrafusismerő, de a törvények intézkedéseit az erkölcsi magasabb követelményeknek is teljesen megfelelő módon alkalmazó biró nem lehet soha. Midőn Perczel Béláról azt mondja kora, hogy igaz birói vala, a legméltóbb dicséretet adja meg neki, de semmivel nem ad többet, mint a mennyit valóban meg is érdemelt." Forrás:(Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 14. sz. április 1.)

1845-től a szekszárdi járás főszolgabírója, 1848-tól 1849-ig Tolna vármegye alispánja volt. Az 1848-1849. évi szabadságharc bukása után évekig visszavonultan élt a birtokán. 1860 és 1861 között helytartótanácsi tanácsos volt, majd 1865-től kezdve négy cikluson át országgyűlési képviselő (1878-ig) és táblai bíró lett 1869-ig. Ő volt 1869 és 1872 között a Deák Párt elnöke. 1870-ben a képviselőház alelnöke, 1874-ben elnöke lett. 1875. március 2-a és 1878. június 30-a között igazságügy-miniszter volt a Wenckheim-, majd a Tisza Kálmán-kormányban. Az ő nevéhez fűződik a Csemegi-féle büntetőtörvénykönyv, a Csemegi-kódex elfogadtatása. Miután lemondott, a Kúria semmítőszéki osztályának alelnöke, 1883-ban a Kúria másodelnöke, végül pedig 1884-ben az elnöke lett. 1886-tól haláláig a főrendiház tagja volt. (Forrás: Wikipédia)