Képaláírás: Lendvayné (Lavardensné) és Benedek (Paul)

Ismertető szöveg: "A legnagyobb mesterek azonban ebben a genreben a francziák, akik oly tapintattal, annyi szellemmel és leleményességgel tudják színpadra alkalmazni az egyebütt talált anyagot, hogy alig sejthetné valaki az előadott darab voltaképi eredetét, s hogy nem egyenest színpadra volt megteremtve. Constantin abbé is ezek közül való. Három iró tette össze az eszét, mig megteremtette: Halóvy, Crémieux és Decourcüles. Az egyik megírta az egyszerű szép mesét elbeszélés alakjában, a másik kettő színdarabot formált belőle. Ennyiben s a francziáknál megszokott szellemességben, eleven dialógusokban, ügyes helyzetekben, művészi architektúrában és sikerült jellemzésekben hasonlít a franczia irodalom any-nyira fölkapott ujabb színpadi termékeihez. De előnyösen különbözik tőlök abban, hogy alapgondolata nem valami emberi fogyatkozás, bün, vagy botlás, jellembeli nyavalya stb. geniális mentegetése és igazolása, nem felmagasztalása a hitványságnak nem tetszetőssé, vonzóvá tétele annak, a mit, ha a törvény talán nem is, de a meg nem vesztegetett tisztességérzet mindenesetre elitélne, hanem egy üde, illatos levegőt lehelő falusi idyll, egyszerű, természetes emberekkel, azok igénytelen és mégis érdekes viszonyaival, becsületes, józan gondolkozásával." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 16. sz. április 15.)