Képaláírás: Az uj országház: a főrendek ülésterme

Ismertető szöveg: "Az üléstermek mint az épületnek czéljuknál fogva különösen kiváló helyiségei a külső csoportosításban is kiváló jellemzést nyertek, a mennyiben abban a magasba nyúló két épületrészben vannak elhelyezve, a melynek négy-négy sarkát egy-egy idomzatos torony foglalja el a törvényhozás egységének, az alkotmány rendíthetlenségének s az állameszme mindenek fölé emelkedésének építőmtiveszeti kifejezéséül pedig az óriás kupola emelkedik az épület közepéből föl a 100 méternyi magasba. E kupolában az egész mü épitőművészeti eszméjének záró-akkordja nyer megható és egyúttal imponáló kifejezést. Az épület hossza 268 méter, szélessége a hol legszélesebb 118 méter, a beépítendő terület az udvarokat leszámítva 15,327 négyszögméter s így terjedelemre nézve is egyike" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 22. sz. május 27.)

Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ez a monumentális épület a bécsi neogótika szellemében épült, világosan érzékelhető rajta Steindl bécsi mesterének, Friedrich von Schmidtnek hatása. Schmidt centrális elrendezésű Bécs-Fünfhaus-i templomát rajnai gótikus stílusban építette, s ennek kupolája nagy hatással volt Steindl Imrére, amikor a budapesti Parlament kupoláját megtervezte. Ugyanekkor Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a 19-20. század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen. Az Országház éppen úgy hazánk fővárosát reprezentáló épületté vált, mint Sir Charles Barry londoni parlamentje a brit fővárosnak. (Forrás: Wikipédia)