Képaláírás: Életképek: Hazatérés az iskolából

Ismertető szöveg: "Hanem oda sem néz neki a szántó-vető gyermeke. Kicsi korától megszokja. Sanyaruságainak sorában bár ez volna a legcsekélyebb! A paraszt aprósága, mint a bárány vagy gödölye, korán szokja meg a futkosást, csak az anyja körül lehessen mindig. Mikor két óra járásnyira viszi az asszony a kantárba akasztott ebédet az ő urának: ott poroszkál mellette a csöpp leányka, fiúcska, s még ki sem melegszik bele, ha csak attól a kedves biztatástól nem, hogy eszik apával madárlátta kenyeret - mert ahhoz fogható csemegét nem tart még a csöngettyüs botos sem, pedig annak a polczán hívogatón piroslik a czukros mandula. Tavaszi est van. A nap korán száll alá, s korán kél a hold. Vékony párázattól elfogott világa enyhén szűrődik le a tájra. Az üres tejescsöbröket emelve a maga s a szomszédok gyermekeit kiséri haza a fiatal majorosné, rendre, csendre intve az iskolajáró népséget. A kis lányoknál még beválik a csillapitó beszéd hanem a fiuságon nem igen fog, mert a gyerekféle valami hiját érzi annak az órának, a melyben nem dulakodott, akár merő pezsdülő pajkosságból, akár valami gomb- vagy vastoll-különbözet miatt." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 35. sz. augusztus 26.)