Képaláírás: Huszár ravatala Bajza-utczai műtermében, háttérben a Deák-szobor nagy gypszmintájával

Ismertető szöveg: "A nagyszerű műtermet s általán az egész épületet hír szerint a Deák szobor elkészülte után a kormány fogja megvenni s később eldöntendő művészeti czélokra felhasználni. Az aradi szobor bizottsága Huszár váratlan halála hírére rögtön ülést tartott. A bizottságnak két irányban kellett határozatot hoznia a szobornak már elkészült alkatrészei átvétele tárgyában, másodszor a szobormű hátralevő részeinek kivitelét illetőleg. A szobormű elkészült része megfelel a 10,000 frtnyi összegnek, mit a város a művésznek még a múlt évben, két részletben kifizetett. A szobormű teljes befejezésének ügyében nem dönthetett a bizottság, s egyelőre csak kérdést intéz a képzőművészeti társulathoz, hogy a hazai művészek között kit tart legméltóbbnak Huszár félben maradt alkotásának befejezésére. Egyszersmind a Deák-szobor-bizottságot is megkeresi az elnök, hogy a szintén nem teljesen kész Deák szobor kivitele tekintetében mint szándékozik intézkedni, hogy eset-1 g ahhoz képest hozzon ez a bizottság is határozatot" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 5. sz. február 1.)

Huszár Adolf szobrász. Vasöntő volt, majd a bécsi akadémián tanult. 1871-ben Pesten telepedett le, s a kiegyezés utáni korszak legkeresettebb szobrásza lett. 1873-ban az Eötvös József-szoborpályázaton az ő tervét fogadták el kivitelre. Izsó Miklós halála után befejezte a szegedi Dugonics- és a budapesti Petőfi-szobrot. A budapesti Deák- és az aradi Szabadság-szobor elkészítésére a megbízást pályázat útján nyerte el, mely utóbbit Zala György fejezett be. Arcképszobrokat (Barabás, Kossuth, Pulszky, Izsó stb.), valamint aktokat (Vénusz és Ámor, a Gellért-fürdő előcsarnokában) is készített akadémikus stílusban. A Mintarajziskola szobrászati tanszékének tanára volt. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)