Képaláírás: Szemere Pál

Ismertető szöveg: "Ismét s ezúttal már állandóan visszaköltözvén Pestre, itt mint megyei ügyész, aztán az akadémia szervezésére kinevezett orsz. küldöttség tagja, később az akadémia rendes s egyik legmunkásabb tagja folyvást dolgozott s még többet hatott. Az irodalmi harczok s porok őt sem hagyták érintetlenül de kedélyét s jellemét azok nem sötétíthetek el s ellenfeleivel is mindig kibékülve meg tudta őrizni a közbecsülést és szeretetet s azzal együtt hatását is. Az egymás után következő uj nemzedékeket mindig felvette barátságába s miután előbb a Kazinczy és Kulcsár azután a Kölcsey és Kisfaludy Károly majd a Vörösmarty és Toldy barátja vala, épen ugy lett az Eötvös és Szalay, majd a Petőfi s végre még ujabb s fiatalabb irók barátjává." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 8. sz. február 22.)

1810-ben munkatársa volt Kultsár Istvánnak, a Hazai és Külföldi Tudósítások szerkesztőjének számára az akkor nagyhírű Neuwieder Zeitung-ot, a Tudósítások melléklapjaként fordította. 1811-ben Vida László segédje volt a magyar színháznál. 1817-ben Jenkowich Miklóssal, Fejér Györggyel és Horvát Istvánnal megalapította a Tudományos Gyűjteményt. 1818-tól 1829-ig Pest vármegye tisztikarában működött mint második alügyész. 1828-ban egyik tagja volt a nádor által kinevezett bizottságnak, amely az Akadémia tervrajzát készítette. 1831. február 16-án az MTA rendes tagjává választották a nyelvtudományi osztályba. A Kisfaludy Társaságnak 1840. február 1-jén lett tagja. Kizárólag az irodalomnak és művészetnek élt. Pesten és Pécelen lakott, ahol 1861. március 14-én meghalt. A Magyar Tudományos Akadémiában Kazinczy Gábor tartott fölötte emlékbeszédet az 1864 januári közgyűlésén. (Forrás:Wikipédia)