Képaláírás: Vázlatok a lókiállításról

Ismertető szöveg: "Igaz, hogy ezzel szemben az igények is nagyok, melyeket a lótenyésztő a maga nevelése iránt támaszt. Arányos, gömbölyű fej, egyformán játszó, szépen álló fülekkel, széles, szelíden hajló homlok, kiálló, nagy, tiszta szemek, jól záró szempillákkal, tágra nyilt orrlyukak, friss, tajtékzó száj, vékony, finom ajk, nem igen sovány állgödör, szép ivezetü, kissé húsos nyak, vékony, finom sörénynyel: ezek azok a kiválóbb testi tulajdonságok, melyeket a szép lónál megkövetelünk. Hát még a lelkiek? A legellentétesebb sajátságok, a tűz és a szelídség, rettenthetlenség és jámborság, gyorsaság és tanulékonyság valóban emberfölötti vonásai kell hogy találkozzanak benne. Nem csoda, hogy meg is becsüli gazdája, ha lehetne, még az utczakövezeten is takarót boritna eléje. Istállója légmérsékét gondosan thermometer szerint szabályozzák, az időjárás szerint háromszorosan változtatják pólyáját s minden nagyobb utat kocsiban tétetnek meg vele. A mig vasutak nem voltak, a versenylovakat extra-postalovaktól vont külön járművön szállították, s a szekér hátfala lebocsátva kényelmesen kipárnázott lejárót képezett, a falakat béllelések, az ablakokat zöld függönyök fedték szóval tisztességes ló, hogy ugy mondjuk, nem is jár ma gyalog." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 43. sz. október 25.)