Képaláírás: Tisza Kálmán 1875-ben

Ismertető szöveg: "A szabadságharcz alatt az akkori magyar kormány alatt szolgált, mint 18 éves ifjú. Az orosz invázió után s az arra következett abszolutisztikus aera alatt ismereteit itthon és utazásaiban gazdagítani igyekezett. Európa minden mivelt nyelvén beszél, s a politikai és a reál tudományok terén ép oly biztosan otthon találja magát, mint ha a szépirodalomról és művészetről van szó. Midőn én legelőször megismertem, szép délczeg ifjú volt, hosszúkás, ovál arczu, görög metszésű profillal, a minek férfias jellegét emelte a sürü fekete sugár szemöldök, szelídítette az ábrándos, mély tüzű kék szem. Akkor is olyan komoly volt, mint most. Azt, hogy valakire mosolyogjon, nagyon meg kell érdemelni." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 48. sz. november 29.)

Kormányának nemzetiségi politikája a magyarosításban foglalható össze, Tisza kísérletet tett a nemzetiségek kiszorítására a politikai életből és a közigazgatásból is. Az ő idejében elfogadott, Trefort Ágoston fémjelezte, 1883-ban és 1884-ben elfogadott iskolatörvények (amik egyben a magyarországi középiskolai alaptörvények is lettek a monarchia széthullásáig) is ebbe az irányba mutattak. Számtalan később saját jogán is nevessé vált politikust termelt ki. Személyes felfedezettje volt például Baross Gábor, akit ő emelt előbb közlekedési államtitkári, majd miniszteri posztra, de miniszterei közül később négyen is miniszterelnökökké váltak: az őt váltó Szapáry Gyula, majd Wekerle Sándor (három külön alkalommal is), Széll Kálmán és végül Fejérváry Géza is. Kormányához köthető Budapest és vele Magyarország történetének egyik leglátványosabb fejlődése, az 1879-es szegedi nagy árvíz után Szeged teljes, a korábbinál is szebb újjáépítése, a budapesti Országház tervpályázatának meghirdetése (1881), a győztes kiválasztása (1883) és az építkezés megkezdése (1885), ahogy a Magyar Állami Operaház megépítése is, országszerte számos más beruházással, folyamszabályozással (pl. al-Duna), vasútépítéssel együtt.(Forrás:wikiepdia)