Képaláírás: Tisza Kálmán ifjúkori arczképe 1848-ból

Ismertető szöveg: "Első képe mint nemzetőrt tünteti föl az ifjút mintha jóslat volna benne, hogy nemzete Őrévé kell egykor válnia. Nemzetőr honvéd mily nagy jelentőségű szók, a melyeket 1848 megszentelt s történelmi nevekké avatott. A nemzetőrség elmúlt, a honvédség átalakult, de a nevek jelentősége megmaradt. Nemzete őrének, honja védőjének kell lenni ma is s örökre, mindenkinek, a ki nemzet és haza iránt le első s legszentebb kötelességét teljesíteni akarja. Tisza Kálmán ma, állásánál fogva, a nemzet első őre, szeretjük azért fiatalkori arczképén is e ruhában látni őt: kivánva, hogy jól őrizze mindvégig, a minek őrizete reá bízatott!" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 49. sz. december 6.)

Kormányának nemzetiségi politikája a magyarosításban foglalható össze, Tisza kísérletet tett a nemzetiségek kiszorítására a politikai életből és a közigazgatásból is. Az ő idejében elfogadott, Trefort Ágoston fémjelezte, 1883-ban és 1884-ben elfogadott iskolatörvények (amik egyben a magyarországi középiskolai alaptörvények is lettek a monarchia széthullásáig) is ebbe az irányba mutattak. Számtalan később saját jogán is nevessé vált politikust termelt ki. Személyes felfedezettje volt például Baross Gábor, akit ő emelt előbb közlekedési államtitkári, majd miniszteri posztra, de miniszterei közül később négyen is miniszterelnökökké váltak: az őt váltó Szapáry Gyula, majd Wekerle Sándor (három külön alkalommal is), Széll Kálmán és végül Fejérváry Géza is. Kormányához köthető Budapest és vele Magyarország történetének egyik leglátványosabb fejlődése, az 1879-es szegedi nagy árvíz után Szeged teljes, a korábbinál is szebb újjáépítése, a budapesti Országház tervpályázatának meghirdetése (1881), a győztes kiválasztása (1883) és az építkezés megkezdése (1885), ahogy a Magyar Állami Operaház megépítése is, országszerte számos más beruházással, folyamszabályozással (pl. al-Duna), vasútépítéssel együtt.(Forrás:wikiepdia)