Ismertető szöveg: 1998. NEMZETI PARKJAINK (I.)
50-es ívekben nyomva.
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Varga Pál
Névérték: 70,- Ft
Á 1998. okt. 6.-2000. dec. 31.
P 350 000 fog.
4469 4517 70 Ft Kiskunság
- Szalakóta
- Kék szamárkenyér
- Boros Ádám (1900-1973) 250,- 120,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Az 1975. január 1-jén alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. Hasonlóan a Hortobágyhoz, ez a táj is az ember és a természet sok száz éves együttélésének emlékeit őrzi. A nemzeti park értékes területei a Duna-völgy szikes pusztái, tavai, a Duna-Tisza közi homokhátság homokbuckái, homokos pusztái, mocsarai, az Alsó-Tiszavidék holtágai és ártéri erdői, a Bácska homokbuckái és dunavölgyi löszpartjai. Területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra programja 1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánította. Vizes élőhelyei a Ramsari egyezmény hatálya alá tartoznak és fokozottan védettek. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága Kecskeméten található. (Forrás: Wikipédia)

Boros Ádám magyar botanikus. Gyermekkora óta sokat túrázott, megkedvelte a természetet és a növénygyűjtést. 17 éves korában ismerkedett meg Dégen Árpád (1866-1934) neves magyar botanikussal, akivel gyakran járt együtt gyűjtőútjaira. Egyetemi évei alatt 1918-12 között kezdte meg Belső-Somogy és a Dráva balparti síkságának kutatását. Doktorátusa megszerzése előtt a Gyógynövénykísérleti Állomáson dolgozott. 1926-tól a Barlangkutató Társulat egyik alapító tagja volt. A Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályának 1937-től a jegyzője lett. Ebben az időben készült el a Növénytani repertórium című összeállítása. 1938-tól a Vetőmagvizsgáló Intézetet vezette, miközben Gömör megyében, Erdélyben és az Északkeleti Kárpátokban végzett kutatásokat és gyűjtéseket. Különösen a barlangi mohák foglalkoztatták, melynek behatóbb meghatározásával a tudomány új területét indította el Magyarországon. 1941-45 között a Barlangkutató Társulat elnöke, 1945-től a Gyógynövény Kutató Intézet vezetője volt. Kutató munkáját 1929-ben kezdte az ország szikeseinek botanikai feltárásával a Nyírségben, a Gerecse- és Vértes-hegységek valamint a Velencei-tó környékén. Ő volt az egyetlen művelője itthon a barlangszádák flórájának feldolgozásának, melyről a Brylógia című művében számolt be. Vizsgálta a Székelyföld, Bácska, Mura-köz, Vend-vidék területeit. A II. világháború után kezdett a moha-, valamint a rét-legelő- és gyomkérdéssel foglalkozni, 1951-ben jelent meg a Magyarország mohái című munkája. 1957-ben megkapta a "Biológiai tudományok doktora" akadémiai minősítést. Herbáriumát a Művelődésügyi Minisztérium "nemzeti értékű védett gyűjtemény"-nyé nyilvánította. Moha-gyűjteménye Európa-hírű. Nyugdíjba vonulása után nem hagyott fel sem a gyűjtéssel, sem a feldolgozással. Tudományos munkáinak száma 731, melyből igen sok a könyv. A magyar botanika és barlangkutatás nagytudású szakembere volt. (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (November) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)