Képaláírás: Hadseregünk galíciai főhadiszállásáról. Lemberg diadalmas visszafoglalása után Falkenhayn tábornok, a nyugati német hadsereg vezérkari főnöke, eljött Galíciába, hogy a mi hadvezetőségünkkel megbeszélje a háború folytatását. A balról álló alak Frigyes fő herceg tábornagy, hadseregünk fővezére.

Ismertető szöveg: "Az orosz meghátrált ugyan, de aztán még nagyobb erővel tört előre és mi kénytelenek voltunk a dicsőséges csaták után mégis visszavonulni Lemberg felé. Itt szeptember elején ujabb ütközeteket vívtunk vele és apasztottuk az ellenség számát bámulatos kitartással. De az orosz hadsereg csak most kezdett igazán gyülekezni : az óriás Oroszországból minden nap száz és százezer katonát hoztak a vasutak a harctérre. Félni lehetett, hogy egy ponton elnyomnak bennünket. Aztán eddig orosz földön folyt a harc, ahol nemsokára ezer és ezer kém majdnem lehetetlenné tette, hogy titokban változtassuk csapataink helyzetét." (http://mek.oszk.hu/12700/12700/pdf/12700_01-1.pdf)

Az osztrák főhercegek minden háborúban magas harctéri parancsnoki beosztásokat kaptak, képességeikre való tekintet nélkül. A főhercegek hiányosságait a helyetteseknek és a törzskaroknak kellett pótolnia. 1914. július 11-én az idős Ferenc József császár Frigyes főhercegre ruházta a császári és királyi haderő főparancsnoki (Armeeoberkommandant) tisztségét, amelyet összes eddigi háborúiban (1859-ben és 1866-ban is) saját maga viselt. Ez precedens nélküli intézkedés volt. A hajlott korú uralkodó választása valószínűleg azért esett Frigyesre, mert szerette unokaöccsét, megbízott benne, emellett Frigyestől elvárhatta, hogy nem kerül összeütközésbe a vezérkari főnökkel, az erős akaratú Franz Conrad von Hötzendorf tábornokkal, aki a tényleges hadműveleti és taktikai döntéseket hozta. (Forrás: Wikipédia)

Sokan kételkedtek eltökéltségében, de ő egyike volt azon ritka katonai vezetőknek, akik már korán felismerték a gyors győzelem elérésének lehetetlenségét. Kinevezése után támadást indított a tengerparti kikötők ellen, amelyet a Brit Expedíciós Erők visszavertek az első ypres-i csatában. Falkenhayn óvatos természete jól illett a nyugati fronton zajló lövészárok-hadviseléshez, azonban stratégiája túlságosan védekező jellegűnek bizonyult a keleti fronton. Visszautasította azt az ambiciózus tervet is, amely egy egész orosz hadsereg foglyul ejtésére irányult. Emiatt konfliktusba keveredett a tervet támogató Hindenburggal és Ludendorff-fal. Ennek egyik oka azon meggyőződése volt, hogy a háború egyedül a nyugati fronton nyerhető meg és hogy ez nem valósítható meg a nagy térségen elterülő keleti fronton. Emellett tisztában volt vele, hogy a Német Birodalom csak úgy győzhet, ha felőrli ellenfelei haderejét. Ennek ellenére Hindenburg és Ludendorff tekintélyének köszönhetően az 1915-ös háborús erőfeszítéseket a keleti frontra koncentrálták. (Forrás: Wikipédia)