Képaláírás: Gallieni tábornok, Páris katonai kormányzója. Mikor a németek Párist. fenyegették és a francia kormány Bordeauxba menekült, az ő feladata volt Franciaország fővárosát megvédelmezni. El is készült a legelkeseredettebb ellentállásra, de erre nem került a sor, mert Joffre tábornoknak nagynehezen sikerült a német csapatokat feltartóztatni.

Ismertető szöveg: "Páris kormányzójává Gallieni tábornokot nevezték ki, akinek első dolga volt összeszedni minden épkézláb férfit. Ezeket sztán kivitte Páris határába, és sáncokat, árkokat, drótsövényeket csináltatott velük. Még a 60-70 éves embereket is munkába fogták, vagy pedig besorozták polgárőrnek, mert fiatal embert, középkorú polgárt már nem lehetett látni sehol. Akinek protekciója volt, az a katonai irodákban bujt el, akinek nem volt protekciója, az a lövészárkokba került. De olyan nagy volt a protekciósok száma, hogy kitelt volna belőlük egy egész hadsereg." (http://mek.oszk.hu/12700/12700/pdf/12700_01-1.pdf)

1911-ben a francia hadsereg főparancsnokának jelölték, de egészségi állapotára hivatkozván elutasította a felkérést. Maga helyett Joseph Joffre-t javasolta. 1914 áprilisában kilépett a hadseregből és nyugállományba vonult. 1914 augusztusában Gallienit visszahívták a hadseregbe, hogy a Párizs felé közelgő német támadás elhárításában működjön közre. Joffre vetélytársának tartotta a betegeskedő Gallienit, igyekezett parancsnoki hatásköreiben korlátozni. Sikeres védekező taktikája mentette meg Párizst a német ostromtól, amikor szeptemberben a frissen felállított 6. francia hadsereget támadásra küldte a fővárostól keletre a jobbszárnyát védelem nélkül hagyó 1. német hadsereg ellen. Gallieni parancsára a katonákat a párizsi taxik szállították a frontra. 1915-től francia hadügyminiszter. Súlyos veszekedéseket folytatott Joffre-val, főként a Verdun körül követendő védekező taktikáról. Megromlott egészsége vezetett halálához 1916 májusában. (Forrás: Wikipédia)