Képaláírás: Új-évi elszegődés.

Ismertető szöveg: De nemcsak a cselédeknél, sok más különböző professziójú embereknél is az új-év a szegődtetem ideje, és ez a nevezetes aktus minden időben elég ünnepélyes mozzanatokban bővelkedett arra nézve, hogy hálás tárgyúl szolgáljon a festő ecsetjére, így abban a rokokko-korban is, melyből ma közlött képünk véve van. Az a fiatal gyógyszertári laboráns, ki valószínűleg most teszi első lépését a világban, röstelkedve morzsolgatja kalapját az ajtófél mellett, hol podgyásza is lerakva várakozik, nemcsak azért, mert érzi az első bemutatás ünnepélyességét, hanem meglehet azért is, mert a princzipális fiatal menyecske-feleségének rajta feledt tüzes szemei perzselön sütnek rá. A mi bizony imponálóbb körülmény, még magának az öreg urnak összeránczolt szemöldökénél is. Mert a vén tudós tudni látszik, hogy a tekintély fegyelmezi a fiatal lelket, s azért szigorú méltósággal töri fel az ajánló levelet, melyet valamely régi iskolatársa küldhetett, pártfogásába ajánlva a fiút. Megkönnyíti a méltóság kifejezését az asztal ebédutáni kinézése, mely a jól lakott kényelem megelégedettségével mosolyog a jövevény felé. Még a földön ugrándozó szajkó is kíváncsi szemekkel méregeti az érkezőt, kinek töprengő arczán meglátszik a gond, hogy vájjon milyen eredménye lesz az ajánlkozásnak. Higyjük a legjobbat. Az egyik erősség már bizonyos, hogy be van véve, s ez az asszony hajlandósága, ezen át nem nehéz az öreg úr szivéhez is eljutni, söt idővel, ki tudja ? tán még a provisoratushoz is. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. január 10.)