Képaláírás: Hindu lázadók kivégzése az angolok által Kelet-Indiában.

Ismertető szöveg: A másik kép a keletindiai shipoy-lázadás idejéből való. Itt angolok voltak, nehéz küzdés után, a győztesek. A hosszú harcz nagy elkeseredéssel folytattatott s a szabadságukért küzdő felkelők bizony nem mindig respektálták a népjogot s úgy ártottak elnyomójuknak, a hogy lehetett, így a többi közt az angol katonák alattomos legyilkolása sem kis szerepet játszott a hadjárat alatt. Az ily gyilkosokkal aztán, ha foglyul ejthették, természetesen nem úgy bántak el, mint a hadi foglyokkal szokás, hanem hadi törvényszékileg háláira ítélték s az ítéletet rajtok elrettentő például nyomban végre is hajtották. Hogy miképen, azt Verescsagin képe vérfagyasztó elevenséggel magyarázza meg.
Az elfogott shipoyk lövésre kész töltött ágyú elé vannak kötve háttal. Legelől egy roskatag ősz aggastyán fehér turbánnal és kaftánban, sovány, aszott alak, a kinek már különben is meg volnának számlálva napjai s mégis görcsösen ragaszkodik az élethez s égnek szegzett fejjel ordítva kiált segítségért, irgalomért. A második ágyú elé kötött lázadó egész elcsüggedtnek látszik, feje mellére hanyatlik s egészen elhagyja magát, míg a harmadik büszkén, mereven, daczosan áll az ágyú előtt. Mind az öt alak, a kiket a kép feltüntet, más-más lelki állapotot mutat a közös sors előtt, mely néhány pillanat múlva osztályrészük leend.
Mindenik delinquens mellett két-két angol katona áll, míg a harmadik hátul a tüzet adó kanócz kötelét fogja, hogy adott jelre megrántsa, a mire aztán tompa dördülés következik s az ágyú, mint Verescsagin maga írja e képe magyarázatául, egy pillanat alatt darabokra szakgatja a testet, szétveti minden irányban, elfújja a földszínéről, s a füstgomolyból - mint azt tényleg eszlelték - csavar-vonalban perdül föl a magasságba valami, aztán visszaesik a szétfecscsent vértől és húsdaraboktól fölázott porondra. Az a valami a szegény kivégzett - feje. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. március 28.)