Képaláírás: Herero- és Tamara-négerek csoportozata.

Ismertető szöveg: A két évvel ezelőtt sokat emlegetett délafrikai legelső német gyarmat, Angra Pequena, a dél-nyugoti parton, lassankint egy nagy országgá terjeszkedett ki, melynek területe már Németországénál is nagyobb.
Életmódjuk igen egyszerű. Bár pásztorok és az oly ember, kinek szavasmarhája nincs, köztük számba sem jöhet, marhahúst rendesen csak ünnepek alkalmával, minők lakodalom, temetés, stb. esznek és másnemű húst is csak ritkán. Föeledelük a tej. Nem érdektelen, hogy a tejet mindig ugyanazon tálból iszszák és babonásan ragaszkodnak ahhoz a szokáshoz, hogy e tálat a kutya nyalja ki, mert azt hiszik, hogy ha vízzel tisztogatnák, a tehén nem adna több tejet. Vagyonosabb embereknek igen nagy csordáik vannak, bár 1825 óta, midőn a nama törzsekkel a viszálkodást megkezdték, nincs már reá eset, hogy egy embernek tízezer darab szarvasmarhája is legyen, mint azelőtt volt. Az ökrök ellopása e fegyveres kézzel elrablása gyakori dolog. Ökör volt egész a legújabb időkig a pénz is és jelenleg is ezzel fizetik a háborúskodás költségeit, a feleséget és a vallásos szertartások költségeit. Az ökrökön kivül föállatjok a juh, melynek azonban nincs gyapja, de igen sajátságos vastag zsíros farka van, mely néha öt kilogramm súlyú, a juh járását is megnehezíti s melynek zsiradékát az itt lakó európaiak a vajhoz hasonló ízűnek tartják. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. május 23.)