Képaláírás: A Dunapart. - Bruck Lajos festménye után.

Ismertető szöveg: A háttér Buda, a királyi lakkal, a Dunával, az ó-budai hegyekkel, a lánczhiddal és a korzó akáczfáival. Szingazdag tájkép, melegséggel festve. Aztán belehelyezve a nyüzsgő élet, az a soha nem szűnő sürgés-forgás, jövés-menés, mely a Dunapartnak oly változatos sajátsága, hogy akárhányszor lássuk a pompás keretben, mindig lebilincsel, mindig mint ujat fogadjuk. A hullámokon ringó, füstölgő gőzhajók egész raja, a mint indulnak, a mint jönnek, a mint kikötnek a parthoz kötött gyümölcsös hajók és halászbarkák, melyek egész a párkányig vizbe merülnek, s a gőzhajók-verte habok rázzák, recsegtetik. A parton pedig összekeveredve a nagyváros és a falu, a sváb falvak asszonyai, kosarakkal, háti batyuval, a mikben ők mindig hoznak s a mikkel üresen térnek haza velők vegyesen a dunaparti hires kofák, nagy napernyők vagy sátrak alatt. Vácz vidéke is itt szokott kikötni a gyümölcsös dereglyékkel, s ott a lépcsős kőparton rakodik ki. A finom uri nép a felső parton szokott sétálni, gyümölcsöt válogatni, a Dunában gyönyörködni.
Bruck a Dunapartnak az eskü-tér előtti részét festette le, a hol az élénkséget még a kikötő gőzhajókra tolulok is növelik. Képében sokat visszaad ebből az életből, valamint annak apróságaiból is, s alakjain a környékbeli népviseletet is meg lehet különböztetni. (Vasárnapi Ujság, 1886. junius 13.)