Képaláírás: A Képzőművészeti Társulat őszi kiállításának képes tárgymutatója.
"A bíró előtt" Bihari Sándortól.

Ismertető szöveg: "A biró előtt" pedig a kiállítás egyik legkedveltebb darabja, melyet mindenki jóizü mosolynál néz. A kép derültsége átragad a szemlélőre, mintha csak folytatását képeznék azoknak az alakoknak, melyeket a kép ötlete a festményen is oly derült hangulatba ejt. Egy czigánybanda jelenik meg a falusi biró előtt, s a prímás alázatosan előmutatja összetört hegedűjét. Van a biró előtt egyéb ügyes bajos nép is, de azok mind háttérbe szorulnak e panasz előtt. Az egyik ott ül a hosszú lóczán, hallgatt és néz. A biró is hallgat nagy komolysággal, a mint illik, de alig tudja tartani ezt a komolyságot. A jegyző uram meg felüti a fejét, még föl is áll s a mint a hoszszuszárut szívogatja, a csutorával sem képes elfojtani azt a mosolyt, melyhez - látszik - hogy még többet is vár. Egy paraszt menyecske pedig, a kit a pitvarból talán a kíváncsiság hozott be, vagy pedig maga is ítéletet vár, ott az ajtónál olyanformán áll, hogy vájjon idebent kaczagja-e ki magát, vagy pedig hirtelen kifusson, biztosítva magának zavartalanságban, bírói megintés nélkül azt az élvezetet. Mert a panaszttevő társaság a legkitűnőbb czigánybandák közé tartozik, milyent csak festettek. Az a nagy elkeseredés, az a valódi boszuszomj! És mindenik igazi czigány, e faj sajátosságával. Rongyos, alázatos, lármás. Szerencsés példány mindenik, s rettenetes izgalom tartja őket egy csamóban. De műid a sok jó alak közt, melyek élnek, s külön-külön is tipikusak, a legkitűnőbb a vádlott, egy tagba szakadt paraszt-legény, kék mándliban. Ott áll, egy kissé félrehúzódva ádáz vádlóitól, összefogva maga előtt hatalmas kezét, és lesújtó pillantással nézve végig a szószóló prímáson. Egy kicsit tart is a bírótól, de annál keményebben áll előtte, mint valami czövek, s le lehet róla olvasni, minő megerőltetésébe kerül, hogy oda ne kiáltson a kárvallott bandának: "ácsi!" (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. október 17.)