Normál kép: 669_764_pix_Oldal_25_Kep_0001.jpg   Méret: 770x548 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Nagy kép: 669_764_pix_Oldal_25_Kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 2259x1608 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: A Képzőművészeti Társulat jubiláris kiállítása. - Az első csárdás. Baditz Ottó festménye.

Ismertető szöveg: E vidám képen a derék művésznek kedvenczévé lett alakjai, a kis gyermekek üde és kedves csoportja lép föl. Egy falusi pitvar a színhely, s elevenül meg jó kedvvel. Ugy látszik, a pihenés órájára gyűlt össze a család: talán az egyik pár gyerek a szomszédból jött át. A földekről hozott kukoricza, tök ott hever szerteszét a pitvarban s eleven, változatos szinü előtért szerez a képnek. Egy kóborló czigány muzsikust épen jó pillanatban vetett erre sorsa. Rongyos alak, bizonyára a hegedűje sem valami Amáti. Az egész alakról lerí az országfutó viszontagság, de tőről metszett czigány, arczban, tartásban, még a rongyosságban is. Primás aligha lehet, különben nem egymaga tenne ki egész bandát. Aligha valami nagyon kívánták hallani, de csak ráhúzta mégis, s akkor aztán mindjárt megvolt a jó hatás. Egy kis parasztfiú, mezítláb, csípőre rakott kézzel, ugyancsak aprózza a csárdást, s egy ökölnyi kis szőke lány is odaáll a legényhez, csinálja a tempókat,még a kis kötényét is ugy megemelgeti, mint a hogy a nagyok szokták. Más két fiu a padkára húzódott föl, onnan nézik nagy gyönyörűséggel a mulatságot és szinte látni lehet, hogy melegülnek hozzá, hogy akarnák ők is ott aprózni, hanem előbb csak tartják a tekintélyt. A pitvar fél ajtaján is ott látszik egy kíváncsi arcz, a mint bekandikál. E naiv kedvességü csoportot kiegészíti a nagyok öröme. Gazduram egész gyönyörűséggel dől hátra, szorítja kezébe a makra pipát és nevetve biztatja a tánczoló párt. Az asszony is egészen elmerül az anyai önfeledségben és gazduram mellé húzódva, nevető tanuja a gyermekek virgonczságának. Szép fiatal paraszt lány ül a házastársak előtt, s dolgát abba hagyva szemléli a tánczos-párt s aligha nem gondol is hozzá valamit. Minden mosolyog és minden oly kész visszhangot adni, kaczagni és biztatni, hogy "ujra". A kotló is csipegeti a talált szemhez két csibéjét, hogy azoknak is jusson valami. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. november 21.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page