Képaláírás: Nincs párja a Mollináry-bakának

Ismertető szöveg: "Elvitte a drót a behívót a szép alföldre is, a hol most pihen a kapa és kasza s téli nyugalmát élvezi a föld derék népe. Egy pillanat, s minden lázas izgalomba jön. Felvillan a szemekben a régi tűz, előkerülnek a ládafénekekről az extramundérok, a sarkantyús csizmák s a félrecsapott katonasipkák mellé oda tűzik újra a gyöngyös virágbokrétát. Nem parancsol már a bíró, izgatott csoportok verődnek össze a korcsmák ajtajában s egy-egy szilaj-keserves kurjantás is el-elhagyja a legények torkát. Benn a lőcslábú asztalnál évődik a nyalka rezervista a csapláros tüzes szemű lányával. Nem sokat nézi, kinek a szénáját tépázza, sturmmal nyalábolja át a karcsú termetet és suttog tüzes szavakat fülébe. A csapláros aggódva kiséri figyelemmel a szerelmi bonyodalom kifejlődését, mert a Julis szive és keze másnak van már igérve. Fel is tűnik a másik oldalon a deli marczona, vészjóslón forgó szemekkel, a mint kezében egyet rándul a könnyű szalmaszék, hogy odasújtson a vakmerő vitézre, mig szivét elfojtja valami tépő, fájó keserűség." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 5. sz. január 30.)