Képaláírás: Dobos János

Ismertető szöveg: "Mint pap és egyházi iró országos hírnévre tett szert s az elismerés iránta különösen egyházkerülete részéről nyilvánult, mely a püspök után az első állással, az egyházkerületi föjegyzőséggel tisztelte meg. Különben is nagy szerep jutott neki az egyházi élet és kormányzat vezetésében. A gyűléseken szava mindig szívesen hallgatott volt. Új oldalról fogta föl a tárgyat mindig s az érvek súlyát elmésséggel tudta érvényesíteni. Sokszor egy élczczel változtatta meg a tárgyalás irányát s a gyűlésnek nem volt oka megbánni, hogy még egyszer fontolóra vette a dolgot. Élete alkonyát két, örökre felejthetetlen jelenet derítette s magasztalta föl. 1879. január hóban ő volt a czeglédi nagy (százas) küldöttség vezetője s szónoka Kosauthnál, Baracconéban. S 1879. tavaszán kettős jubileumát ülte Czegléden." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 42. sz. október 19.)

Dobos István és Litterati Mádi Erzsébet fia volt. 1816-ban Kecskemét régi kollégiumába vitték a gymnasiumi tanfolyamra. 1819-ben Debrecenbe ment a bölcselet és teológia hallgatására ott tanult olaszul és franciául 1826-1828-ban Lovasberényben, Fejér megyében volt akadémiai rector ekkor visszatért a szülői házhoz és 1829-ben letette a papi vizsgát. 1831-ben Óbudán atyja helyére lelkészül választották és ott volt 1844-ig. Ezidőtájt a pesti református és evangélikus egyháznak lelkészei, Török Pál és Székács József közelebbi viszonyba léptek vele együtt vitatták meg az akkori nagy eszméket, a protestáns uniót, zsinattartást, új szervezést, a Pesti protestáns egyetem ügyét 1844 őszén Kömlődre Komárom megyébe vitték papnak 1845-ben Pécelen lett lelkész. (Forrás: Wikipédia)