Képaláírás: Bismarck beszéde a német birodalmi gyűlés január 11-iki ülésén

Ismertető szöveg: "Végre az is bizonyos, hogy a birodalmi gyűlésben alig van jelentékenyebb ember, a kit Bismarck egyszer -másszor ha másban nem, hiúságában - érzékenyen meg ne sértett volna, a kiben tehát, még ha politikai nézeteik egyben-másban találkoznának is, megbízható párthívet remélhetne. Olyan pedig, kit lekötelezni igyekezett volna, alig van egy is. Ebben elve az, hogy leo non captat muscas. De az egyszer igaz, hogy bár különböző érzelmekkel, de egyforma figyelemmel hallgatja minden ember, ha egyszer fölemelkedik, hogy szót emeljen. A január 11 -iki emlékezetes ülésben, noha tömve volt a ház és a karzatok, templomi csendben hallgatták beszédét s minden legkisebb mozgásra, melyet szavai előidéztek, halljuk! halljuk! kiáltással állították helyre a nyugalmat, hogy egy szava se veszszen el. Az elnöki emelvénytől jobb kézre eső első padsorban az első hely az övé, onnan beszélt, kezében a történelmi hosszú czeruzával, melyet annak idejében már Jókai is megénekelt." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 7. sz. február 13.)

A napóleoni háborúk után Németországot harminckilenc kisebb államra, városállamra, hercegségre osztották, melyeket a bécsi kongresszuson elsősorban az osztrák kancellár, Metternich sikeres diplomáciai manőverei eredményeként laza szövetség kötött csak össze. A konföderációt az 1815-ben harmincmillió lakosú Habsburg Birodalom vezette. Riválisa, Poroszország harmadannyi lakosával hátrányát a sorozás, és a három éves kötelező katonai szolgálat bevezetésével próbálta kompenzálni. Bismarck diplomájának megszerzése után előbb a berlini városi bíróság fogalmazója volt, majd rövid idő után átment az államigazgatásba (Aachen városába). Innen 1837-ben kellett távoznia, miután több hölgy társaságában több héttel túllépte kéthetes szabadságát. Később próbált visszatérni az államigazgatásba, egy potsdami hivatalban helyezkedett el, de hamarosan innen is távozott. (Forrás:Wikipédia)