Képaláírás: A kullogó

Ismertető szöveg: "Nincsen a világvize táján az a kitanult, vénséges gém, a mely nagyobb kitartással s azon mozdulatlanul lesne a hal felszállását, mint lesi az a vészhalász a keresztőr rezzenéseit reggeltől napestig s messze a sötét tavaszi éj csöndjébe. Ott ül ő mozdulatlanul s lesi a jó szöröncsét. De mikor azután a keresztőr megrezzent, az a mozdulatlan ember fölpattan, nekiveti a lábát a rúgófának, megfeszíti a háló rúdját, hogy ívbe hajlik, mert hát arról van szó, hogy az örvösháló bemélyedjen, a hal ki ne szökjék. Nincs is eset rá mert a keresztőr egyszersmind nyakló is, mely a csapkolódó halat mindig visszaveti. Ekkor magához keríti a hálót, biztos fogással a kopótyú táján ragadja meg a prédát felhúzza a vesszőbárkát s beléteszi azután újra kezdi a lesést." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 14. sz. április 3.)