Képaláírás: Dr. Arányi Lajos

Ismertető szöveg: "Arányi 1860-ben ünnepié tanárságának negyedszázados jubileumát, s a hetvenes évek elején vonult nyugalomba, azonban a budai állami tanító-képezdében még az után is több éven át tartá az életmentést tárgyaló előadásait. Néhány év óta egészsége erősen megrendült, de ő azért, a mennyire állapota megengedő, nyárszakán még is folytatá kirándulásait az ország szebb vidékeire s tanulmányszomja, mely gyermekkorában : belegyökerezett, agg napjaiban sem hagyta el. Igy még tavaly, 75 éves korában megtanulta a spanyol nyelvet. Sokan fognak hálával és szeretettel emlékezni a nagy érdemű tudósra, hiszen az ujabb magyar orvosi nemzedék mind az ő tanítványa volt, kinek a tudomány s a közélet különböző téréin tanúsított tevékenysége meg fogja őrizni emlékét a magyar kultúra iránt érdeklődőknél." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 32. sz. augusztus 7.)

Bécsben négy és fél évet töltött, főleg kórbonctant, törvényszéki orvostant és életmentést tanult. 1844-ben Pesten a kórbonctan rendkívüli tanára lett, április 11-én tartotta székfoglaló beszédét. 1847-ben Bécsbe küldték, hogy ott 3 hónap alatt megtanulja az akkor híressé vált uroszkópiát (vizeletvizsgálatot). 1848-1849-ben az iskolák zárva voltak. Arányi az önkéntesek sorába lépett, eleinte zászlóalji, később második tábori főorvos lett, emiatt 1850-ben hivatalától 9 hónapra fölfüggesztették. 1855-ben Csausz Márton tanárt helyettesítette és másfél évig látta el az igazságügyi és a patológiai bonctan tanszékét, az előadásokon rögtönzött 80 ívnyi tábla rajzolásával. Egészsége annyira megromlott, hogy csak 1860-ban foghatott kórbonctana sajtó alá rendezéséhez. 1858. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1861. július elején pedig kinevezték őt a kórbonctan rendes tanárává az egyetemen. (Forrás:wikipedia)