Képaláírás: Karsay Sándor Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület püspöke

Ismertető szöveg: "De a hivatal csak a kiszabott munkakört melynek mindenkor a leglelkiismeretesebb pontossággal, serénységgel és méltósággal felelt meg változtatta, de nem az egyént. Az egyén spártai egyszerűségében, híven magához, megmaradt olyannak, mint a kit a pillanat szüksége igényelt, az égő háztetőn úgy, mint a tanácskozás gordiusi csomóinak megoldásában, vagy a szószéken, a hol a pillanat ünnepélyessége által a méltóságig meghatottan, a könnyekig meghatott másokat. Szívélyes és szolgálatra kész jó barát, szerető férj, gondos apa, gyöngéd rokon, takarékos és tapintatos gazda, uton-utfélen hü atyja és bizalmas tanácsadója a népnek és szívesen látott, de soha nem hajlongó vendége az uraknak szives házigazda az előkelő vendég és a supplikáns diák irányában egyaránt, de hivatalban, a mint maga serény és pontos, szókimondó és szigorú azok iránt, a kik nem azok kedélyesen enyelgő a papi illem sértése nélkül a családi körökben, de szelleme fölényével nem hatalmaskodással uralkodó a férfiak fölött, a kik vezérletét önként keresik mindenkor szilárd és áldozatra kész hazafi, de mindenek fölött hű, lelkesült és fáradhatatlan napszámosa az egyháznak." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 35. sz. augusztus 28.)

1847-ben kinevezték egyházkerületi aljegyzővé, 1866-ban a dunántúli evangélikus egyházkerület püspökévé s 1867-ben győri lelkésszé. Rendes teendőinek végzése mellett főfigyelmét a népnevelés fejlesztésére s felvirágoztatására, a lelkész- és tanító-özvegyek és árvák teljesen elhanyagolt anyagi helyzetének jobbítására fordította. E célból az általa szervezett nyugdíjintézet alapjának növelésén Pálffy József lelkésszel legtöbbet fáradozott, úgy hogy míg az 1860 körül alig harmadfélezer forint felett rendelkezett a nyugdíjalap, a tőkéje a századfordulóra 100 000 forintot is meghaladta. Az egyházkerület iskoláinak módszeres vezetése sem kerülte ki figyelmét 1838-ban indítványba hozta a tanítói értekezletek tartását. 1895. július 7-én szembetegsége miatt körlevélben tudatta, hogy lemond püspöki hivataláról. Ő felsége előbb királyi tanácsosi címmel, majd 1887-ben magyar nemességgel tüntette ki téthi előnév adományozásával. A győri köztemetőben nyugszik, szülővárosától díszsírhelyet kapott. (Forrás: Wikipédia)