Képaláírás: Mészöly Géza

Ismertető szöveg: "Hegyes vidéket soha sem festett Mészöly. Egész szeretete az alföldi tájakat ölelte föl, s azok jellegének kifürkészése volt előtte a feladat. Sűrű erdőt sem festett. Megvoltak neki a maga kedvencz topolyfái, fűzfái. Azokból látunk egy-egy csoportot, vagy az előtérben, vagy a háttérben feltűnni. Körültök sikság, búza vetés, vagy száraz avar. A kilátás szabad, s a szem tekintete világos szürkeségben vesz el. A szürke szin benne van minden képében, s előadásának egyik különleges sajátsága. A mosolygó ég kéksége, a falombok mindig kaptak valamit a gyönge szürkeségből.Minden festőnek van valamely kiválasztott szine, melylyel a festékes táblák eredeti színeit megtompítja: egyiknél sárga, másiknál vörhenyes, harmadiknál barna. Mészöly a puha szürke szint választotta, melyet leginkább a fák festéséhez használt, kellemes lágysággal." (Forrás:Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 47. sz. november 20.)