Képaláírás: Tiszaparti füzes alkonyatkor

Ismertető szöveg: "Az alföld festője s egy-egy képe valóságos dal, románcz. A délibábos rónaság buzakalászos vetései, a tanyák fehér fala, nádfödeles kunyhói, a nagy topolyfák, a bozótos utszél, a mezei virágok közt kijárt kis ösvények, a nagy és mély távolság, a tiszai, a balatoni vízpartok, nádasok, füzesek elevenülnek meg képein. Az ég rendesen derült, vagy világos bárányfelhők lepik el. A reggel, üde langyossága, harmatos fényességű mezeje; a dél forró napja és erős árnyéka; az alkony szürkesége, párája, jótékony hűs árnyasai mind megtalálták benne festőjüket, és minden kis képecske megkapta a poétikus hangulatot, a természet ünnepélyes fenségét, derűjét, báját; a nádak, a fák lombjainak susogását, az emberek harsány hangját, a mint a mezőn egymásra kiáltanak; a víg danát, mely a vizért járó lányok ajkáról fakad; a habok locscsanását, a mint a Balaton, a Tisza a partot nyaldossa." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 47. sz. november 20.)