Képaláírás: Giuseppe Verdi

Ismertető szöveg: "Verdi neve 1847-ig csak Olaszország határain belül volt ismeretes. De már ez évben a londoni Her Majesty színház is felszólította, írjon számára valamit; a Masnadieri londoni premiérejét ugyanaz év novemberében egy párisi Verdi premiere is követte és az ötvenes évek elején, a mikor a Bigoletto és Trovatore és a Traviata születtek, szerzőjök nevét már az egész világ rég ismerte. Azóta Verdinek sok diadalban volt része, de azt hiszem, legszebb évei mégis ezek voltak. A világ benne csak a művészt ünnepelte: Olaszország a hazafit. Ama nagy események előkészítésében, melyek Itáliát egységes állammá tették, Verdinek is jutott szerepe. Operái szövegébe szándékosan tétetett egyes gyújtó, hazafias dalokat, melyek az ő zenéje révén minden ajkra eljutottak és mindenütt szították a szabadságszeretetet. Magatartása a czenzura zsarnokságával szemben még inkább fokozta népszerűségét, elannyira, hogy a Viva Verdi! kiáltás egész politika tüntetéssé lett." (Forrás:Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 50. sz. deczember 11.)

Verdi a 19. századi opera Wagnerrel egyenértékű vezéralakja; az olasz zene világviszonylatban egyik leghíresebb képviselője. Művészetének fejlődése a korai 19. század jelentős olasz mestereinek Rossini, Bellini, Donizetti művészetéből ágazott ki, áttörte korának bel canto kliséit, és a zenedráma szolgálatába állította az éneket korabeli kritikusai éppen emiatt zenéjét gyakran nyersnek, csiszolatlannak minősítették. Hatása óriási: a századforduló olasz operaszerző nemzedékére (Puccinire és kortársaira) gyakorolt közvetlen hatásán túl közvetve (Wagnerhez hasonlóan) erősen hatott az opera 20. századi fejlődésére is. Műveit ma is nagy sikerrel játsszák világszerte, és néhány részletük igazi slágerré vált, mint például a La donna mobile (Az asszony ingatag) a Rigolettóból vagy a Brindisi a Traviatából. (Forrás: Wikipédia)