Képaláírás: Meszlényi Gyula

Ismertető szöveg: "Tehetségei és szép tulajdonságai a prímást megnyervén, ez udvarába vette, levéltárossá nevezvén ki őt 1857-ben. Ez időre esik a politikai élet válsága Magyarországon. Ismerjük néhány fontosabb mozzanatait, lapunk korábbi években kelt hasábjairól is, ama mozgalomnak, mely a provizórium s a kiegyezés kezdeményezése idejében az egész ország figyelmét Esztergom és érseki udvara felé fordította. Tudjuk, hogy a prímás egy erélyes felirata mily port vert fel a bécsi irányadó körökben. Meg is termé gyümölcseit. A prímást ad audiendum verbum regium Bécsbe rendelték, fiatal levéltárosát pedig erősen gyanúsítván, pápai kamarássá kineveztetését meggátolták. Mindamellett 1862-ben e megtiszteltetést is megérte, rövid időn pedig primási titkárrá lett." (Forrás:Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 51. sz. deczember 18.)

1854-ben áldozópappá szentelték. Ekkor lett gimnáziumi tanár, majd 1857-1866 között (Scitovszky János) hercegprimási levéltárnok, 1862-ben IX. Pius pápa titkos kamarása, 1863-ban érseki titkár, 1866-1881 között komáromi plébános, 1869-ben szent Mórról nevezett báti apát, 1881-1887 között esztergomi kanonok és az esztergomi papnevelő kormányzója lett, végül 1887-ben szatmári püspök. A szent sírrend lovagja. 1903-től valóságos belső titkos tanácsos. 1904-ben pápa trónálló házi prelátusa és római gróf lett. 1905-ben I. oszt. vaskoronarenddel tüntették ki. Nagysomkúton és Csapon plébániát létesített, 14 templomot részint újból építtetett, részint megújíttatott, évi 3844 frttal járul a tanítók fizetésének kiegészítéséhez, szülőföldjén leányiskolát alapított. Mint püspök visszavonultan él és a napi politikába csak akkor avatkozik, mikor főpásztori kötelességei ezt mulhatatlanul megkivánják. (Forrás: Wikipédia)