Képaláírás: Dr. Wagner János.
Koller K. tanár fényképe után.

Ismertető szöveg: Dr. Wagner János Komáromban, 1811 július 19-én született. A gymnázium alsóbb osztályait részben Komáromban, részben Modorban, a felsőbbeket a pozsonyi ref. lyceumban végezte. 1828-tól 1833-ig a bécsi egyetemen hallgatta az orvostudományokat, hol 1835 jan. 19-én tudorrá avattatott. 1835 augusztusában Budapesten telepedett le mint gyakorló orvos, s itt a kir. orvosegylet alapíttatásánál jelentékeny részt vett. 1840-ben ez egylet másod-, a következő évben annak első titkárává, 1842-ben pedig élethossziglani választmányi tagjává választatott meg. Két évvel később az egylet egyhangúlag választotta meg alelnökévé, mely állást 16 évig töltötte be. Daczára a súlyos időknek, melyekben az egylet vezetését elvállalta, annak fejlesztésében rendkívüli érdemeket szerzett. 1847 január 27-én a budapesti egyetemen az élettan tanárává neveztetett ki, majd 1848-ban az általános kór- és gyógytani tanszékre hivatott meg, hol ez év márcz. 20-án tartotta első előadását magyar nyelven az addig előirt latin nyelv helyett. Midőn ez évben a fővárosban kitört a küteges hagymáz, az egyetem épületét járvány-kórháznak rendezték be, melynek vezetésével ő bízatott meg. Ekkor csaknem áldozata is lett a typhusnak, avval fertőztetvén, hetekig feküdt betegen. Ekkor szerzett érdemei messzire kihatok voltak - ő volt az első, ki a régi hagyománynyal szakítva, typhusnál a hideg vízgyógymódot alkalmazta - és bár az időben - mint a legtöbb újítást - esztelenségnek tartották eljárását, az csakhamar hódítólag terjeszkedett mind szelesebb körre és emelte már akkori hírét is még inkább.
1861. január 8-án a budapesti egyetemen a sebészek tanfolyamain a belgyógyászati tanszékkel bízatott meg és midőn 1862-ben Sauer tanár meghalt, Wagnert nevezték ki az első belgyógyászati kóroda tanárává. 1868-ban érdemei elismeréséül Ő Felsége királyi tanácsossá nevezte ki. Midőn 1885-ben orvostudorságának 50-ik évfordulóját ünnepelte az összes magyar orvosi kar, a budapesti kir. orvosegylet megválasztotta egykori elnökét disztagjává, a bécsi egyetem pedig, hol egy félszázaddal ezelőtt avattatott tudorra, disztudorrá promoveálta. Jubileuma alkalmából a király a vaskoronarenddel tüntette ki.
Wagner, ki főleg fiatalabb korában irodalmilag is jelentékenyen működött, többször értekezett fontos és időszerinti kérdésekben az orvosegyletben is. Midőn 1887-ben magas korára való hivatkozással leköszönt tanárságáról, néhai Tréfort közoktatásügyi miniszter meghivására még egy féléven át folytatta előadásait, hogy aztán végleg nyugalomba vonuljon. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. január 6.)