Képaláírás: Gyapjúvásár Buenos-Ayresben.

Ismertető szöveg: A juhtenyésztők a vidéken szétszórva, sokszor egymástól több mértföldnyi távolságra laknak tanyákban, melyeket e helyeken estanciának, vagy ha kisebb, viskó-alaku agyag kunyhók, rancho-nak neveznek. Ez épületben lakik a gazda (capataz) 3-4 béressel (peone) s ezek viselik gondját a sokszor több ezerből álló marhaállománynak. Mindez állatok télen-nyáron szabad ég alatt tanyáznak s rendesen csak tavaszszal bélyegzik meg őket, azután ismét kicsapják a pusztára s addig hagyják ott, míg a vásárra hajtják. A juhok nyírása október és november hónapokra esik s mivel rendkívül nagy számmal történnek, vándorló napszámosokat szerződtetnek a nyiratáshoz, miként nálunk aratáskor a tótokat. Nyáron néha kiapadnak a kisebb folyók s ekkor a szikes földbe ásott kútból lovak által hajtott kerekekkel merítenek vizet. Nyirás után a gyapjút az ekhós, kemény fából ácsolt szekerekre (carreta) rakják fel, mely nagy, nyolcz-tiz láb átmérőjű szekerekre 30-40 mázsa gyapjú is elfér. Mindegyiket hat izmos ökör vontatja nagy lassan, mig legalább is ugyanannyi ökröt hajtanak mögötte fölváltás végett s részben azért is, hogy a kiséretnek legyen mit enni. A hajcsárok eledelét ugyanis főkép a nyárson sült (asado) képezi, melyhez minden másod-harmad nap egy-egy ökröt vágnak le. Mivel továbbá az ország nagyobb része most is néptelen, az ökrök élelmezése sem kerül sokba, mert minden este egészen szabadon hagyják legelni. Ez okozza, hogy a gyapjút néha több száz mérföldnyi távolságból is képesek a fővárosba szállítani úgy, hogy a szállítás költsége nagyon jelentékenyre nem emelkedik, bár rendes dolog, hogy a "pampas-gyapjut" először még vállalkozók veszik meg s ezek kezéből jut aztán tömegesen a külföldre szállító kereskedők raktáraiba. A karavánok | ekkor a fővárosban vagy más helyen beszerzik az egész évre szükséges bútorokat, élelmiszereket és ruhákat s azokat ismét a gyapjuszekerek csigapostáján szállítják haza. Nevezetes e vásároknál különösen az a körülmény, hogy a pampas-gyapju, mivel a juhok alig kerülnek tető alá, oly mocskos, hogy tisztára mosatva súlya 70 százalékkal is megapad. Azt gondolná az ember, hogy talán jobb volna a gazdának magának mosatni meg a gyapjút s igy a szállításban igen sokat megkímélne. De a munkaerő annyira drága még vidéken, s másrészt a szállítás, mint láttuk, oly kevésbe kerül, hogy e nehézségekre nem gondolnak, sőt még most is megtörténik, hogy magában Buenos-Ayres-ben sem tisztítják meg a gyapjút, hanem ugy nyersen küldik Angliába, vagy más országokba. Itt is sokkal drágább még a munkaerő, mint a nyersanyag, melyet jóformán a természet ad. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. január 20.)