Képaláírás: Az Ó-Budai-Aquincumi újabb ásatások. - A mult nyáron felásott házcsoportok. Weinwurm Antal fényképe után
Ismertető szöveg: Midőn a rómaiak a Kr. u. első század folyamán hazánk dunántúli részét is birodalmukhoz csatolták, a Dunát választották határul, mely megvédje a Duna és Tisza között lakó barbárok betörései ellen. E védelmi vonal egyik kiváló pontja volt Aquincum. Itt volt Alsó-Pannonia parancsnokának székhelye, itt állomásozott a II. segédlegio (legio H. adi.) a hozzátartozó segédcsapatokkal.
A telep kiindulópontjául a katonaság számára épült tábor (castrum stativum) szolgált, mely stratégiai szempontból az e czélra legalkalmasabb helyre, t. i. O-Buda fölött, a vörösvári völgytől keletre eső síkságra helyeztetett.
Minden tábor környékén rövid idő alatt kisebb terjedelmű város alakult, s mintegy a római élet és czivilizáczió gyupontjává lett az őslakókat magába foglaló községekre nézve.
így volt ez azon kelta teleppel is, melyet a rómaiak minden valószínűség szerint a mai O-Buda területén találtak. A tábor környékén támadt katonaváros, melyet a római köznyelv canabak-nak mondott, egyideig egészen független volt ezen ősteleptől, mig végre Septimius Severus császár a III. század végén az utóbbit colonia rangra emelte s a kettőt várfal segélyével egygyékapcsolta. Területileg azonban a két rész sohasem olvadt teljesen össze: kezdettől végig temetők választották szét, melyeknek egy részét a múlt év nyarán a szentendrei vasútépítése alkalmával az ó-budai állomás környékén fedték fel.
Az ásatások 1879-ben O-Budától északra, az u. n. Krempel malom táján, tehát a katonaváros (canabae) területén indultak meg. Nem sok idő telt el s Torma Károly tanai-, ki azok vezetésével volt meghízva, a Csigadomb helyén Aquincum legnagyobb középületére akadt. Ezrével tódult naponként ki a közönség, hogy gyönyörködhessék az amphitheatrum hatalmas maradványaiban. Két év múlva Hampe József, a nemzeti múzeum régiségtári őre, Aquincum egy második hatalmas középületének romjait tárta fel: a szentendrei országút keleti oldalán elterülő fürdőtelepet, mely aligha nem Aquincum enemü középületeinek legnagyobbika. A további ásatások folyamán, melyeket Torma Károly tanár vezetett, odább keletnek egy második fürdő került napfényre, az előbb említett fürdővel kapcsolatban pedig több utcza, a nyilvános gyakorlóhely (palaestra), s a piacz (fórum) a boltok egész sorával borult ki a földből.
Midőn 1887-ben újra folytatták az ásatásokat. Torma Károly tanár a katonaváros épületeinek további kutatását tűzte ki czélul. S ez alkalommal mintegy 300 lépésre az országúttól a Duna felé egy harmadik közfürdőre, nemkülönben egy nagyobbszabásu lakház romjaira bukkantak.
A mellékelt képen bemutatott romok egy második, a múlt évben felásott lakótelep maradványait mutatják. Délfelől keskeny utcza határolja, a mely alatt az utcza vizének s egyéb folyadékoknak levezetésére szolgáló csatorna vonul a Duna felé. Az egyes helyiségek kicsisége, valamint az egész építkezés gyarlósága arra látszik mutatni, hogy lakói a canabák szegényebb osztályához tartoztak. A katonaváros többi magánépítményei aligha különböztek sokban tőle. Magából a felépítményből vajmi kevés maradt fenn. Helyükön találjuk azonban még rendesen a mészköböl faragott küszöbköveket. Hasonlóképen a padlózat is a legtöbb helyütt épen maradt. A rómaiak nem ismerték a deszkaburkolatot. Legközönségesebben ugy állították elő, hogy a keményre döngölt talajt téglátörmelékkel kevert mészréteggel vonták be. Szobáink mind igy vannak burkolva a mozaikpadozatnak sehol nem leltük nyomát. Egyébként e lakóház legérdekesebb részét a képünkön előtérben levő helyiségek képezik. Ugy látszik, hogy zordabb időjárás esetén ezekben tartózkodott a ház népe ezek szolgáltak hálószobákul (dormitoria). Padlózatuk ugyanis a légfűtésre nézve egészen azt a berendezést mutatja, melylyel már a fürdőknél találkoztunk. A padlózatot egykoron tartó oszlopok közül néhány, miként képünk is mutatja, még eredeti helyén állva találtatott.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. márczius 10.)
|