Képaláírás: A párisi kiállítás központi domja (Dome Centrale)

Ismertető szöveg: Az Eiffel torony mellett a kiállítás legtekintélyesebb része kétségkívül a nagy ipar-palota óriási dómja, mely a kertekkel és forrásokkal szemben van s a kiállítás minden részéből látható. Ez a kupola csaknem kétszáz láb magas és ezen fölül van a köztársaság szárnyas szobor alakja, mind a mellett az Eiffel-toronynyal öszszehasonlítva igen alacsony épületnek látszik. Nagyon megoszlanak a vélemények az épület izléses volta felett, különösen a nagy kapu erősen aranyozott külső díszítését sokan nem tartják helyesnek, annyi azonban tény, hogy este, midőn több millió lámpafény világítja meg ezt a hatalmas épületet, a kritika kénytelen elnémulni a nagyszerű látvány nyal szemben, mely Aladdin szellemek alkotta palotájára emlékeztet. Az épület, melyet Bouvard készített, a melléképületekkel együtt harmadfél millió forintba került. Ezekben a melléképületekben, melyek a nagy bolthajtású gépcsarnok mögött vannak, 8 tágas üvegfedelü terem van a különféle apróbb iparczikkek kiállítására.
Igen érdekes az a nagy kert is, mely az iparcsarnok és az Eiffel-torony között elterül. Ha meggondoljuk, hogy ez a hely az előtt piszkos katonai gyakorló tér volt, a csinos kert előállítása nemcsak ügyességről s türelemről tesz tanúságot, hanem valóban bámulatos is. Tágas zöld rétek s nagy fák tenyésznek itt oly alakban, mintha nemcsak egy pár hóval, hanem évekkel ezelőtt ültették volna őket. Mind a szökőkutak, mind a többi ékítés egészen hozzá illik a díszítéshez. A legnagyobb szökőkút, mely képünkön látható, Contan és Formigi munkája s szobrászati díszítése Paris városát a haladás hajóján ábrázolja, körülvéve a Hírnév s más különböző tárgyú jelképes alakokkal összesen 24 márvány alak van rajta, mind igen csinos munka. Az Eiffel-torony mellett is igen szép kut van. Mindezeket a kutakat esténként szines lángokkal világítják ki, mint pár évvel ezelőtt a budapesti országos kiállításon is tették s ez a kivilágítás nagy vonzerővel hat a párisi közönségre. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. július 14.)