Normál kép: 777_866_pix_Oldal_16_Kep_0001.jpg | Méret: 770x505 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 199dpi |
Nagy kép: 777_866_pix_Oldal_16_Kep_0001_nagykep.jpg | Méret: 1633x1072 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 199dpi |
Képaláírás: A mézes hetek. - Margitay Tihamér festménye. Ismertető szöveg: A mostani kiállításon "A mézes hetek" szolid és vonzó kompoziczió. Az ötlet, melyet feldolgozott, a jellemző erőt veszi igénybe, mert a kép komikuma csak a szereplőkben magokban nyilvánul, ezekből tudjuk meg, hogy mi történt. Elegáns ebédlő tárul föl. Az asztal reggelihez van terítve de már asztalbontás történt. A fiatal férj ott hagyta reggelijét és az asztalt, félre ült egy karosszékbe, s ugy tesz, mintha nagyon elmélyedne a hirlapolvasásba, és nagy szippantással eregeti a füstöt szivarjából. Az asztalnál ott maradt a fiatal nő, választékos házi öltözetben. Háttal ül felénk, s kezével és zsebkendőjével fedi el arczát. Noha nem láthatjuk arczát, az alak magán viseli egy csinos, fiatal nö kellemét. Világos, hogy a fiatal pár közt összezörrenés történt. A férj arczán látni, hogy nem valami mélységes lehet az ok, csak duzzogás - talán épen az első duzzogás - az egész. Ezt a jelenetet meglepi a mama érkezése. Talán épen ennek megjelenésére fakadt sirva a menyecske, talán épen az anyós okozza, hogy a férj oldalvást tekint a szeme szögletéből arra felé, a honnan most igazi vihar törhet elő. Az anyós erélyes és harczkész alak, a ki fenyegetőn méri tekintetével vejét. E tekintet jelentősége iránt semmi kétség, oly elszánt az. Megjelenésében pedig teljes a komikum. Először a helyzet maga adja meg ezt másodszor az erős karakterű női személy, utolsó divat szerinti magas és szalagos kalapjában, komor prémes felöltőjében, fenyegető magatartásában. A negyedik alak a szobalány, a ki a teás kannával siet ki, de még egyszer visszatekint a jelenetre, nevető arczczal, mely mintegy mondani látszik: "Lesz most mindjárt valami." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1889. deczember 29.) |
Kapcsolódó dokumentumok: Bihari Sándor: Mézeshetek Margitay Tihamér: Margitay Tihamér. A kosár |