Képaláírás: A képen Szent-Györgyi Albert szobra látható Visontán. Szent-Györgyi Albert Budapesten született 1893. szeptember 16-án. Tanulmányait a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium diákjaként végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta, ahol 1917-ben orvosi oklevelet szerzett. Az első világháborúban medikusként vett részt, de megsebesült, és hamarosan leszerelték. Ezután külföldön: Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat.

Ismertető szöveg: Szent-Györgyi Albert magyar származású amerikai orvos, biokémikus. 1917-ben szerzett Budapesten orvosi diplomát, majd európai körútra indult, hogy a nyugati világ egyetemein és laboratóriumaiban gyarapítsa tudását. A groningi egyetemen habilitált, a cambridge-i egyetemen kémiából doktorált 1927-ben, ugyanott Sir Frederick Gowland Hopkins angol biokémikus, 1928-tól a rochesteri Mayo Klinikán Edward Calvin Kendall amerikai kémikus munkatársa volt. 1930-ban a szegedi egyetemen az orvosi-vegytan és a szerveskémia professzora, 1945-től a budapesti tudományegyetemen a biokémia professzora volt. 1939- 43-ig a szegedi egyetem küldötteként a felsőház tagja volt. Az 1942-43-ban szerveződött, nevét viselő antifasaiszta csoportosulás célja egy radikális polgári párt megalakítása volt. 1943-ban Kállay Miklós miniszterelnök tudtával, de saját felelősségére Isztambulban felvette a kapcsolatot az angolszász szövetségesekkel. Az ország német megszállása után bujkálni kényszerült, csoportja bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. 1947-ben az USA-ban telepedett le, ahol kutatásait a Woods Hole-i tengerbiológiai intézet kutatólaboratóriumában folytatta. Kutatásai során a mellékvesékből hexuronsavat izolált 1928-ban, amely 1932-ben a C-vitaminnal azonosnak bizonyult, és javaslatára az aszkorbinsav nevet kapta. A harmincas évektől kezdte azt vizsgálni, hogy a szervezet hogyan használja fel az aszkorbinsavat, melyet a Szeged környékén termesztett paprikából állított elő. 1936-ban bizonyos flavonokat izolált, mely a P-vitamin volt, mely helyreállíthatja a kórosan áteresztő hajszálerek normális állapotát. Az izomszövetek oxigénfelvételét tanulmányozta, majd vizsgálta a tejsavnak szén-dioxiddá alakulását. 1960-ban a csecsemőmirigy tanulmányozásával kezdett foglalkozni. Elméletet állított fel a ráknak és a fehérjék elektronszerkezetének az összefüggéséről. Igen nagy irodalmi munkásságot fejtett ki, több mint 200 tanulmányán kívül számos jelentős szakkönyvet írt. Főbb művei: Biológiai oxidációk, fermentációk és vitaminok (1937), Az izomösszehúzódás kémiája (1948), Bioenergetika (1957), Egy biológus gondolatai (1970), Az anyag élő állapota (1983) stb. A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjat 1937-ben kapta "a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában". Szent-Györgyi Albert az egyetlen, aki magyar állampolgárként vehette át a Nobel-díjat. (Nobel-díjasok Kisl.1985.760 o., Larousse 1994.3k.720 o., Brockhaus NI.CD., MNL.16k.655 o., Magyartop, december 31.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Szeptember) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)