Képaláírás: Gróf Károlyi Alajos

Ismertető szöveg: "1871-ben ismét kinevezték Berlinbe nagykövetté, hol a legnagyobb szívességgel fogadták. 1878-ban gróf Andrássy Gyula mellett ö volt monarkhiánk második meghatalmazottja a berlini kongresszuson. Még azon év végén a londoni udvarhoz neveztetett ki nagykövetté, a hol egyenesen öt óhajtották képviselőnkül, s a hol végleg meg is maradt egész visszavonulásáig. Sehol sem nyilik alkalom annyit hibázni, mint a diplomácziai pályán, melyet épen ezért a legsikamlósabbnak is mondanak minden életpálya között. S alig mondhatni egy diplomatára nagyobb dicséretet, mint ha elismerik, hogy nem siklott meg soha. Gróf Károlyi Alajos nem tartozott a világrázó, még nem is a cselszövő diplomaták közé ; de annyit el kellene ismerni róla még ellenségeinek is, ha voltak ilyenek, hogy ő közel félszázados diplomácziai pályáján nem siklott meg soha, mindig megfelelt a beléje vetett bizalomnak," (Forrás: Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 1. sz. január 5.)

Már 19 éves korában diplomáciai pályára lépett. 1845-ben a berlini nagykövetséghez attasévá nevezték ki, majd a szentpétervári nagykövetségnél, a hannoveri udvarnál, Bernben, végül Rómában, (ez utóbbi helyen Esterházy Móric gróf oldalán), növelte tapasztalatait. 1851-ben Athénba nevezték ki ügyvivőnek, majd 1852-ben a bátyja, László gróf halála után egy időre visszavonult a közszolgálattól. 1853-ban ismét a londoni nagykövetséghez küldték titkári minőségben s ott maradt 1858-ig a következő évben mint rendkívüli követ s teljhatalmú miniszter a koppenhágai udvarhoz neveztetett ki ez évben azzal a megbízással küldték Szentpétervárra rendkívüli követként, hogy az északi udvarnál szövetséget eszközöljön az osztrák birodalom épségét, jelesen ennek olasz tartományait fenyegető francia-olasz egyesült hatalom ellen. De sikertelenül. A háború kitört s gyorsan lefolyt. A háború után még ez év októberében, mint teljhatalmú megbízott vett részt, mint Colloredo gróf utódja a zürichi konferencián. (Forrás: Wikipédia)