Képaláírás: Ligeti Antal

Ismertető szöveg: "A szabadságharcz kitörésekor Ligeti félbeszakította tanulmányait; haza jött, honvéd lett, s a forradalom után ment ismét ki Florenczbe, de ezúttal már csak rövid időt töltött az Appeggi-villában, mert 1850-ben megvált mesterétől. Hazajött, hogy festő legyen, abban a szomorú korszakban, mikor nem volt semmi közélet és mély sebek sajogtak mindenfelé. Arczképeket kezdett festegetni, mint sok annyi más. Gr. Károlyi István megkedvelte, magához hivta Fóthra, hol az 1852-54-iki éveket töltötte. A fóthi gróf aztán lehetővé tette, hogy nagy utazásokat tegyen. Negyedfél évig utazott Palesztinában, a Lybanonban, Egyiptomban, a görög szigeteken. A Kelet festöisége és színgazdagsága fokozta képzelmót, fejlesztette erejét. Kelet tájainak heve, szinpompája közt a legotthonosabb. Első nevezetes sikerét 1861-ben a Sahara nagyobb festményének igaz tropikus jellegével és hő színeivel vívta ki. Azóta egy pillanatra sem tűnt el szemünk elől." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 2. sz. január 12.)

Képeit, melyek a vázlatok után készültek, nagy tetszéssel fogadta a magyar közönség és Ligeti csakhamar olyan kedvező körülmények közé jutott, hogy lakását 1861-ban minden habozás nélkül áttehette Pestre, s teljes odaadással élhetett művészetének. Egész sorát festette meg a keleti nap mindent bearanyozó fényében ragyogó tájképeknek és ezt a modort alkalmazta - kevesebb szerencsével - azokon a festményein is, melyeket egyes magyar vidékekről készített. Nevezetesebb tájképei: Taormina, Girgenti, a Cédrus-erdő, Sharai puszta, Bethlehem, Nazareth, Régi sírok a Libanon hegyén, Mar-Saba kolostor a Kidron völgyében, Budapest, Visegrád, a Fertő tava, Dévény vára. Ligetit a Nemzeti Múzeumban 1868-ban a képtár őrévé nevezték ki. Hátrahagyott kész képeit, vázlatait és tanulmányait a Képzőművészeti Társulat állította ki és ebben a kiállításban különös érdeklődést keltettek a festési modorával ellenkező naturalisztikus felfogásról tanuskodó kézi rajzok. Főleg romantikus hangvételű tájképei híresek. Ezeken gyakran keleti utazásai elevenednek meg. Támogatta a fiatal Munkácsy Mihály és Mészöly Géza fejlődését. Fő művei részben a Magyar Tudományos Akadémia főépületében, részben a Magyar Nemzeti Galériában láthatók. Mellszobrát Zala György szobrászművész készítette el. Sírjára Donáth Gyula mintázott szép emléket. (Forrás: Wikipédia)