Képaláírás: Stanley Henrik (1890)

Ismertető szöveg: "Emlékezzünk meg röviden ez utolsó útról. Emin pasa, ki tudományos és politikai működésével Egyiptom egyenlítői tartományában általános érdeklődést keltett maga iránt, a mahdi lázadása s különösen Khartum eleste óta teljesen el volt zárva a világtól s vele együtt több európai utazó és tudós, köztök Junker és Casati. Európaszerte külön expedicziókat szerveztek megmentése végett, mint egykor a sarkvidékre szorult Franklin érdekében. Az expedicziók nem sikerültek, egymásután eredménytelenül tértek vissza. A közbizalom Stanley felé fordult. Afrika Bismarckja hatalmas anyagi eszközökkel ellátva egész sereget vitt a sötét ország bensejébe. 1887-ben febr. 25-én indult el Zanzibárból, kíséretében 9 tiszt, 61 szudáni, 13 szomáli, 620 zanzibári és 40 arab. Megkerülve a Fokföldet, a Kongó torkolatánál kötött ki, honnan seregével eléggé ismert utón ment a Kongó egyik mellékfolyójához, az Aruvimihez." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 7. sz. február 16.)

Stanley Zanzibárra utazott és felszerelt egy expedíciót mindenből a legjobbat vásárolva, nem kevesebb mint 200 teherhordóval. 1871. november 10-én a Tanganyika-tó közelében, Ujijiben rátalált Livingstone-ra és saját leírása szerint ezzel a kérdéssel köszöntötte: Ugyebár Doktor Livingstone-hoz van szerencsém? (Ez némileg pimasz kérdés volt az adott helyzetben, hiszen Stanleyn kívül több száz kilométeres körben nyilvánvalóan Livingstone volt az egyetlen fehér ember.) Stanley csatlakozott Livingstone felfedezőútjához és megállapították, hogy nincs kapcsolat a Tanganyika-tó és a Nílus között. (Forrás: Wikipédia)