Képaláírás: Jankó János

Ismertető szöveg: "A hazai képírás megtalálta gyorsan a humor kitűnő képviselőjét is. A magyar ember szeret j nevetni, de kevésbbé szeret nevettetni, legfölebb mulattatni. A régi magyar irodalomban a humor nagyon gyér, pedig a nép humora bőséges, de régi írástudóink ritkán merítettek a hazai életből. A ki a hazai élethez fordult, tudott jóizü lenni, mint pl. Gvadányi generális. A pezsgő vidámság azonban nem természete a magyarnak, mely komoly és hamar hevessé válik. Humora j nem zajos, annál inkább sokat tartalmazó. Vigjátékiróink bizonyítják, hogy nem könnyű dolog találón bemutatni a mulatságos magyar embert. De hogy mennyi kedély, józan vidámság, derült bölcseség lakik benne, példabeszédei, szólásmódjai tanúskodnak róla. Jóizü természetét, lelke verőfényét, pajkos tréfáit, lobbanó lelkesedését, jó szivét szépen le is tudják már festeni íróink." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 18. sz. május 4.)

Jankó János és Tomka Zsuzsanna fiaként született Tótkomlóson, vallása evangélikus. Szarvason járt gimnáziumba és rajztanítással is foglalkozott. Pesten állította ki első életképeit. 1864-től Bécsben tanult, ahol hamar felfigyeltek karikatúráira és a magyar élclapok hívására 1866-ban Pestre jött. Rajzait ettől kezdve a bécsi Kikeriki, valamint a pesti Bolond Istók, Füstölő és az Üstökös közölte. Tipikus és közkedvelt karikatúra-figurái (Sanyaró Vendel, Tojáss Dániel, Seiffensteiner Salamon stb.) főként a Borsszem Jankóban jelentek meg. Rajzainak számát mintegy 70 000-re becsülik. Zsánerképein a parasztság életét mutatja be romantikus realizmussal.(Forrás:wikipedia)