Képaláírás: Kölcsey Ferencz sírja Csekén

Ismertető szöveg: "Ö volt az első, a ki oly sokoldalú tanulmánynyal lépett föl abban az időben, mikor minden, még oly tehetségtelen irót is tárt karokkal fogadott a lelkesültek tábora. Ő alapította meg a magyar kritikai vizsgálódást, s ha egyéb érdeme nem volna, már ez is halhatatlanná tenné nevét örökre, főkép, ha ide számítjuk dramaturgiai értekezéseit is, a melyeket Korner Zrínyijéről és a komikumról irt. Nincs magyar aesthetikus, ki oly termékenyítőleg hatott volna az utána következő írókra, mint Kölcsey s a kinek felfogása alapjában még ma is jóformán épen oly helyes volna, mint korában volt." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 32. sz. augusztus 10.)

Nagy Károly tiszti főügyésszel hathatós ébresztője és támasza lett megyéjében a szabadelvű mozgalmaknak, egyszersmind kidolgozója a rendszeres munkálatok feletti véleményeknek, melyek a megye által a kiváltságok védői dacára 1832-ben elfogadva, a következő országgyűlésre utasításul szolgáltak és oly hírre emelkedtek, hogy azokat más megye is sajátjává tette. 1832-ben megyei főjegyzővé, azon év november 6-án pedig országgyűlési követté választották. Pozsonyban 1832. december 19-én foglalta el helyét és a négy kerületi jegyzők egyikévé választatott; számos felirat (latinul) és üzenet (magyarul) az ő tollából került ki. Mint szónok, a magyar nyelv ügyében tartott beszéddel tűnt ki először és nemsokára jeles beszédeivel országos hírűvé vált. A parlamenti szónoklatot ő emelte irodalmi s művészi színvonalra; tőle tanulták ezt el az 1830-as és 1840-es évek szónokai: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Eötvös József és Szemere Bertalan. (Forrás: Wikipédia)