Képaláírás: Pálmai Ilka a Párisi élet-ben

Ismertető szöveg: "A népszínházban Pálmai Ilka legelső nagy sikere Serpolette volt Planquette dallamos Cornevillei harangok-jában. Planquette neve nálunk még akkor teljesen ismeretlen volt, a dCornevillei harangok romantikus librettójáról nem lehetett tudni, megfelelő lesz-e közönségünk ízlésének s maga a zene is annyira elütött az akkori divatos operettektől, hogy a népszínház nem nagyon bizott a sikerben. Semmit se költött kiállításra, jelmezekre és a főszerepet a kezdő kis Szigligetinére bizta. Milyen nagy volt a meglepetés! A budapesti közönség újongva fogadta ezt a darabot, melyben minden egyaránt üde volt: a zene, a mese, és a primadonna gyermeteg, mesterkéletlen, természetes játéka. S hozzá még Tihanyi, Kápolnai, Együd, Solymosi jeles alakításai és a szépséges szép Sziklai Emilia eszményi Germaineje! Egyszóval a Corneviliéi harangok s vele együtt Szigligetiné meghódította a közönséget. Pálmai Ilka azóta egyízben megvált a népszínháztól, hogy néhány évi távollét után, a kolozsvári színháztól térjen vissza, s azóta a múlt 1 év novemberéig összesen kilencz évig fokozódott úgy alakító művészete és ízlése a dalok előadásában, mint a közönségre gyakorolt vonzó ereje és népszerűsége." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 34. sz. augusztus 24.)

Pálmai Ilka, Kinsky grófné, operette-énekesnő, szül. 1860 szept. 20. Ungvárt, hol atyja Petrás Gusztáv kataszteri hivatalnok volt. Még alig haladta meg 15-ik évét, mikor mint karénekesnő Kassán Lászy Vilmos szintársulatánál szinpadra lépett és alig másfél évi működés után a kedvelt vidéki primadonnák sorába emelkedett. Kecskeméten, majd Kolozsvárt már jelentős szinpadi sikerekben volt része a szubrett szerepkörökben. Ekkor tájt ment férjhez Szigligeti Józsefhez, kitől azonban rövid boldogtalan házasság után elvált. A népszinházhoz, melynek egyik legünnepeltebb divája volt, először 1878-ban került, hol azon év febr. 17. a Cornevillei harangok cz. operetteben lépett fel mint Serpolette s egy csapással meghódította a közönséget. De ennek ellenére még ugyanazon év szept. 30. megvált a népszinháztól s visszament Kolozsvárra. 1881. ismét visszaszerződött a népszinházhoz, melynek 1889. nov. 8-ig első operette-primadonnája volt. 1886-ban 50 arany pályadijat tűzött ki népszínműre, melyet Monostori Károly az "Utolsó kenet"-tel nyert. Ekkor Bécsbe szerződött. Előkelő színpadi képességei az osztrák császárvárosban sem hagyták cserben, ott is a legelsők közé küzdötte fel magát 1893 márcz. 31. vált meg a bécsi színpadtól. Ugyanott 1892-ben másodszor is férjhez ment Kinsky Jenő grófhoz. Ekkor rövid időre megvált a színpadtól. De másfél év után ismét megjelent a színpadi közönség előtt s mint vendég nagy idadalokat aratott Berlinben s később (1896. márcz.) Londonba szerződött a Savoy-színházhoz, hol márcz. 7. lépett fel először a The Grand Duke operában, melyet ő vele 130-szor adtak egymásután. 1896. aug. a budai színkörben, szept. 28. pedig Ős-Budavárában lépett föl. (Forrás: http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/p/p18824.htm)