Képaláírás: Lendvay Márton mint Romeo

Ismertető szöveg: Lendvay Márton id. énekes-színész, rendező. Néhány műkedvelő fellépés után városi írnokból lett színész 1826-ban - más forrás szerint 1828-ban - Fejér Károly társulatánál. Első sikereit Nagyváradon aratta, Pesten először 1831-ben lépett fel. Ezután a Dunántúli Színjátszó Társaság tagja lett, az országgyűlés alkalmából velük szerepelt Pozsonyban 1833-ban. Első felesége Jeremiás Karolina színésznő volt. Második házasságát 1832. dec. 27-én kötötte Győrött Hivatal Anikóval, amely 1848-ig tartott. Az 1830-as években Kassa, Kolozsvár és a budai Várszínház voltak főbb állomáshelyei, de gyakran vállalt fellépést más vándortársulatoknál is. A Pesti Magyar Színház, illetve a Nemzeti Színház alapítója és -megszakításokkal - haláláig tagja volt. 1840-ben bécsi és berlini tanulmányúton járt. Az operaháború miatt huzamosabb ideig játszott Kassán és Pécsett, az utóbbi helyen bízták meg először rendezéssel 1839-40-ben. A Nemzeti Színházban 1843-tól volt rendező, előbb havi váltásban társaival, 1847-től szakosodva a drámai előadásokra. Tagja volt a pesti Nemzeti, majd az Ellenzéki Körnek, a forradalom idején nemzetőrnagy. 1849-ben követte a kormányt Debrecenbe is. 1843-tól a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja. 1854. jan. 31-én volt utolsó fellépése a Nemzeti Színházban (Lord Rochester, Birch-Pfeiffer: A lowoodi árva). Agyvérzést kapott, és többet nem lépett fel. Szülővárosa már 1844 novemberében díszpolgárrá választotta. Kiváló fizikai adottságai - magas, karcsú termet, csengő hang - és alakítókészsége révén a magyar romantika eszményi hősszerelmese volt. A reformkor utolsó éveiben a magyarság legjobb nemzeti tulajdonságainak megtestesítője lett. Szerepkörét mindvégig megőrizte, sőt pályája végén nagy tragikus hősöket is alakított. Világos baritonhangja alkalmasnak bizonyult a vándorszínészetben mindig problémás tenorszólamok eléneklésére, így hosszú éveken át kettős minőségben szerepelt. A Nemzeti Színházban is fellépett operaszerepekben. A jutalomjátékaira és vendégszerepléseire választott műsorai jelentős szerepet játszottak a klasszikus, elsősorban Shakespeare, a kortárs magyar drámairodalom népszerűsítésében és vendégjátékai révén a vidéki színészet fejlesztésében. Írt (posztumusz megjelent) novellákat és dalokat is szerzett. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)