Képaláírás: Fáncsy mint Santarem

Ismertető szöveg: Fáncsy Lajos színész, rendező, fordító. 1828-ban Pesten lett egyetemi hallgatóból színész. A Dunántúli Színjátszó Társaság tagja volt, majd 1833-34-ben és 1836-37-ben a budai Várszínházban játszott. Közben Kassán, Nagyváradon lépett fel, 1836-ban a debreceni egyetem társigazgatója is volt. E minőségében Arany János színidirektora, aki a Bolond Istók II. énekében örökítette meg Fáncsy alakját. 1837-ben a Pesti Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház alapító tagja. Rendezéssel már vándorszínészként foglalkozott, 1838-ban a Pesti Magyar Színházban rend., majd főrend. 1839-ből tőle maradt fenn a jelenleg ismert legrégebbi rendezőpéldány (Bayard-Théaulon: Az aggszínész és leánya). 1845-1847 között adminisztratív feladatokat is ellátott; igazgatósági ügyvivő és gazdasági főellenőr volt. 1849-től 1852-ig a színház vezetője. 1843-1852 között tagja a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának. Pályája kezdetén szerelmes és hősi szerepeket játszott, később ilyeneket már csak vidéki vendégszerepléseken vállalt. A Nemzeti Színházban az intrikus szerepkörét töltötte be. Megújította a vándorszínészet egysíkú, könnyen kiismerhető cselszövőit, helyettük virtuóz beszéd- és mozgáskultúrájú, lélektani eszközökkel ható, romantikus szenvedélyembereket formált. Fordítóként is a romantika nagyhatású terjesztője volt. Több mint harminc darabot fordított franciából és németből. Publikált verseket, színházi tárgyú vitacikkeket is. Színlapgyűjteménye (1829-1844) az OSzK Színháztörténeti Tárában található. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)