Képaláírás: Blaha Lujza

Ismertető szöveg: Blaha Lujza (Reindl Ludovika) színésznő, népszínműénekes, "a nemzet csalogánya". Színészcsaládban született. Apja 1848-as múltja miatt Várai Sándor néven szerepelt. Ezért is Várai Lujza néven játszott 1855-től 1857-ig, előbb Vácott Hetényi Józsefnél, majd Hetényi és Molnár György társulatánál Győrött, Debrecenben, Nagyváradon. A fiatalon árvaságra jutott gyermeket 1857-től gyámapja, Kölesi Antal nevelte, s 1866-ig Blaha az ő nevén szerepelt. Kölesi Lujzaként játszotta 1858-ban Győrött, Csabay Pálnál élete első felnőtt szerepét is. 1859-ben Hidassy Elekkel Győrött, Sopronban járt, majd 1860-62-re Szigeti Imréhez szerződött Székesfehérvárra, Pozsonyba és Szabadkára. 1863-ban Besztercebányán Dráguss Károlynál volt szerződésben, Vácott pedig Völgyi Györgynél szerepelt. 1864 közepétől a budai Népszínházban lépett fel. Innen került Szabadkára, hol megismerkedett első férjével, Blaha János karmesterrel, aki zenei továbbképzését biztosította. 1866-ban szerződött Debrecenbe. Itt indult karrierje, melynek első fontos állomásaként 1871-ben a Nemzeti Színház népszínmű-, operett- és operaénekesnek szerződtette. Ekkor már özvegy volt, de élete végéig viselte első férje nevét hálája jeléül. Még kétszer házasodott: 1875-ben Soldos Sándor, 1881-ben Splényi Ödön felesége lett. 1875-ben átszerződött az újonnan megnyílt pesti Népszínházhoz, melynek 1901-ig volt tagja. 1883-ban színházával együtt diadallal szerepelt a bécsi Theater an der Wienben. 1884-ben Feleky Miklós várszínházi társulatának volt a tagja. Neve összeforrt a népszínművel. Szinte egyedülálló jelenség a színháztörténetben, hogy egy színésznő ennyire meghatározzon egy műfajt, ugyanakkor egyénisége akadályozója is legyen fejlődésének, mert később csak a közönség igényeit akarták kielégíteni a személyéhez kapcsolódó darabok népszerűsítésében. A népszínmű mellett vezető alakja lett a hazai operettművészetnek is. Tehetsége, muzikalitása, könnyed, természetes, érzelemgazdag játéka magával ragadta a közönséget. Kortársai dícsérték humorérzékét is. A népdalok kedves, egyszerű előadása tette "a nemzet csalogányá"-vá. Nagy szerepe volt a polgárság magyarosodásában is. 1900-ban koronás aranykereszttel tüntették ki. 1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)