Képaláírás: Képek a Chilei forradalom szinhelyéről
1. Gyümölcsárusok vasútállomáson. 2. Kikötő Valparaisóban. 3. Falusi utazó kocsi. 4. Vasúti állomás Santjagóban. 5. Chilei admirál és matrózok. 6. Valparaiso a tenger felöl.

Ismertető szöveg: A forradalom kitörését e virágzó országban főkép Balmaceda József elnök erőszakoskodó fellépése idézte elő, ki az országgyűlés (Cortes) tagjaival már hosszabb idő óta viszálykodásban áll s a kitörés is onnan ered, hogy a Cortes tagjai, megunva az elnöknek számos, szerintük jogtalan beavatkozását, legújabban nemcsak a hadseregre vonatkozó törvényt, de a budgetet is megtagadták, ez által akarják kényszeríteni az elnököt és kormányt a lemondásra.
A forradalom január 7-én tört ki teljes erővel. Mint minden ily polgárháborúnál, itt is megoszlott a lakosság, sőt a hadsereg is, a két viszálykodó fél között. A tengerészek a Cortes pártjára állottak s ostromolni kezdték a parti kikötőket, míg a hadsereg egyrésze, az elnök rendeletére, a szárazföldön vette zár alá a felkelők főbb helyeit. Január 18-án Iquique és Coquimbo kikötőit bombázták a felkelők s pár nap múlva Pisagua és Caleta-Buena is sorra kerültek. A hajóhad legnagyobb része a fölkelők pártján van. Az "El Almirante Cochranei" és "Blanco Encalade" nagy hadihajók az "Esmaralda" czirkáló hajó és "Magellan" korvette és az "Aconcaqua" nevű postahajó részt vesznek már a küzdelemben. Másrészt az elnök pártján van a "Huascar" nagy hadihajó, egy korvett, két postahajó és nyolcz torpedónaszád. Európából két uj naszádot s az "Abtao" nevű korvettet várják, de a "Blanco Encalade" a Magellan-szorosban útjokat akarja állani.
Megragadjuk ezt az alkalmat, hogy olvasóinknak bemutassunk egy pár részletet az érdekes amerikai államból. Valparaiso es Santjago kepéin kívül a vasúti állomásokon felszolgáló gyümölcsárusok s a falusi utazó-kocsi a messzefekvő ország sajátságos ethnografiai viszonyaira is engednek egy pillantást, habár e sajátságok itt voltakép csak is vidéken találhatók fel főkép, a városi élet már nagyrészt olyan, mint Európában.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1891. február 1.)